Pályázatot nyújtottunk be a Magyar Tudományos Akadémia üdülője szolgáltatásainak igénybevételére, melyet meg is nyertünk. Összefogtunk tizennégyen, befizettük a részvételi díjat és vártuk az indulás időpontját.
Április 30-án vonatra ültünk és elindultunk a célunk, Visegrád-Nagymaros felé. Szálláshelyünkön nagyon kedvesen fogadtak bennünket. A szobák szépek, tágasak és kényelmesek voltak. Az ellátásunk kérésünknek megfelelően kontinentális félpanzió volt, többfogásos reggeli és vacsora, amely bőséges és finom volt. Másnap reggeli után útnak indultunk, a cél a Visegrádi Fellegvár volt, amit bérelt mikrobuszokkal közelítettünk meg. A várat alaposan végigjártuk gyönyörködtünk a csodálatos panorámában, élveztük a táj lenyűgöző és utánozhatatlan szépségét. Megnéztük a panoptikumot, a régi harci és köznapi használati eszközöket, sokat fényképeztünk megörökítve a látottakat. Meglátogattuk a királyi vár restaurált részben bővített részét is.
Fotó: Balázs István
Másnap reggel elindultunk vonattal Esztergomba, ahol megtekintettük a bazilikát, a kincstárat és minden más látnivalót, majd felszálltunk a városnéző kisvonatra, ami átvitt minket a Mária – Valéria dunai hídon Szlovákiába. Párkányba érkeztünk, ahol egy kis városnéző séta után betértünk egy fogadóba, ott megkóstoltuk az ottani szilvapálinkát, és ebédre szlovák nemzeti eledelt, sztrapacskát ebédeltünk. Ismét a kisvonatra szálltunk, ami kivitt bennünket a hajóállomásra, és hajóval utaztunk a Dunán, Esztergomból Visegrádra. Kellemes és élvezetes hajókázás után élményekkel gazdagodva tértünk vissza szálláshelyünkre, ahol ismét várt bennünket a finom vacsora, amit jóízűen elfogyasztva, ki-ki a szobájába vonult pihenőre, mert másnap is gazdag program várt ránk. Reggel buszra szálltunk, az úti célunk Szentendre volt, ahol meglátogattuk a Dombtemplomot, sétáltunk a szépen felújított Duna-parton, belevetettük
magunkat a nemzetközi forgatagba, a sikátorok forgalmába. Rengeteg volt itt a látnivaló, vásároltunk, ajándékokat, emléktárgyakat, gyűjtöttük az élményeket. Megebédeltünk egy teraszon, majd a Marcipán Múzeum felderítése következett. Az utolsó visegrádi napot a helyi nevezetességek felderítésével, városnézéssel, a pálinka múzeum megtekintésével a helyi katolikus templom meglátogatásával töltöttük. Hát ilyen volt a mi hatnapos, öt éjszakás visegrádi kirándulásunk, szép volt, jó volt, csak sajnos rövid volt.
Balázs István
Borítókép: Fotó: Balázs István
