A tél beköszöntével a gyerekekkel a célszerű téli ruházatról beszélgettünk.
Később a régi korok ruháira terelődött a szó, így bukkant fel témaként a szegedi papucs, amely pályázatunk ötödik projektje volt és még a török hódoltság idejéből maradt ránk.
A nagy árvíz előtt még csak csizmát tudtak hordani az emberek, mert a város utcáin döngölt föld volt, esős időben dagonyázni lehetett a sárban. Az árvíz után kikövezték az utcákat, így az asszonyok már járhattak papucsban, amely jól kopogott a macskaköveken. Bálba, ünnepekkor, templomba vették fel a nők ezt a lábbelit.
Nézegettünk könyveket, hogy miként öltöztek régen az emberek.
A kiállításon gyönyörködhettünk a sok szép szegedi papucsban, megnéztük a papucsot készítő mesterek eszközeit, kis székét, kaptafáját, illetve beszéltünk a régi emberek ruházatáról, megismertük a „kékfestő-t”. A gyerekek egy igazi szegedi papucsot vehettek kézbe, megtapogathatták, érzékelhették, hogy milyen az anyaga és meghallgathatták a történetét.
Megtudtuk, hogy miért mondják, hogy a szegedi papucsnak nincs párja!? Egy kaptafára készültek, így nem volt jobb és ballábas. Megismerkedtek a viaszoló vassal, mellyel a cipők oldalát kenték meg fekete viasszal, hogy szép és tartós maradjon.
A foglalkozás végén, hogy átélhessék a papucskészítés nehézségeit és szépségeit, mindenki elkezdte saját „szegedi papucsát”, melyet a kisebbek ragasztással, a nagyobbak hímzéssel díszítettek.
A témahéten tanultak verset (Tordon Ákos: Libabolt) és éneket (Hopp Juliska…, A szegedi híd alatt…), hallgattak mesét (Papucsszaggató királykisasszonyok), ami a papucsról szól.
Azért, hogy még jobban érzékelhessék a gyerekek a kor öltözködését, kaptak alsószoknyát, kékfestő szoknyát és régi kötényeket, amibe játékidőben beöltözködhettek.
Advent időszakában a karácsonyi készület kapcsán megismerkedtek az Angyali üdvözlet és Jézus születésének történetével. Az Aranygyapjú Társulat és a Kossuth Iskola hittancsoportjának előadása után mi magunk is készültünk kis betlehemes műsorral. A múzeumban, ünnepvárás kapcsán, a vallásgyakorlás során használt eszközökkel találkoztak: olvasó, imakönyv, füstölő, szenteltvíz tartó, gyertya tartó. Megismerkedtek a gyertyamártás, készítés folyamatával. Biztonságos feltételek mellett a gyerekek maguk készíthettek, mártogathattak karácsonyi gyertyát, amit örömmel vittek haza.
A Magyar utcai Óvoda dolgozói, Szőregi Regélő, 2015. január
Borítókép: Fotó: Magyar utcai Óvoda