Egy forró péntek délután bezárult az iskola kapuja. Ismét búcsút vettünk egy tanévtől és 52 ballagó diáktól. Magunk mögött hagytunk 10 munkával teli hónapot, 181 tanítási napot.
Az utolsó pénteki nap már a készülődés jegyében telt. Az iskola épülete felöltötte virágruháját, a levegő mézédes illattal telt meg. A táblák tiszta csillogását idézetek törték meg s jókívánságok gyöngybetűi várták a búcsú pillanatát. A termek és a folyosók lassan megteltek ünneplőbe öltözött gyerekekkel és felnőttekkel. Jó volt látni és részese lenni a megható pillanatoknak, egy-egy mosolynak vagy könnycseppnek. Egész évben ezeket a perceket várták a gyerekek, de ott és akkor a rohanó idő lassú cammogásba kezdett.
Megszólalt az utolsó csengő, felcsendültek az ismert búcsúzó énekek és elindult a 8. a és 8. b osztály – ahogy a dal is szól – tovább, tovább… Hosszú hónapok készülődése teljesedett ki. A meglepetés dallamok, a búcsúzó és bátorító szavak, az égbe szálló léggömbök tétova tánca az égen, az elismerések és díjak. Végül a vidám, felszabadult gyermeki mosoly, az eldobott iskolakapu kulcsát látván. Sose felejtsétek, hogy valaminek a vége egyben az új kezdete is!
Minden ballagó nyolcadikosunknak kívánunk sikeres és boldog diákéveket! A nyári szünetre jó pihenést és feltöltődést, élményekkel teli VAKÁCIÓT!
Találkozunk szeptember 3-án! Hiszen oly jó volt együtt, voltak barátságok, szerelmek és tucatnyi élmény…
Bondárné Tóth Villő
Szőregi Regélő, 2019. július