Az ünnepi megemlékezésen a Kossuth Lajos Általános Iskola 6. évfolyamos diákjai idézték fel annak a borongós, esős, szerdai napnak történéseit, mely március idusán a szabadság iránti olthatatlan vágyat fogalmazta meg. A pesti ifjakat, a polgárok lelkesedését és elszántáságát, a forradalmi tűzben égő tenni akarást.
1848 tavaszán egész Európa forradalmi lázban égett. Március 13-án Bécsben is kitört a forradalom. A pesti ifjak, a reformkor haladó gondolkodású nagyjai, a polgárság s a magyar nemzet egyet akart: szabadságot, egyenlőséget minden tekintetben. A magyar nemzet tudta, mit kíván. 1848. március 15-én Pestet is elérte a forradalom szele, mely megállíthatatlanul végig söpört Európán. A követelésekben a több évszázada elfojtott szabadság iránti vágy fogalmazódott meg. A magyar nép a legvégsőkig kitartott, mely példaértékű még ma is. Nem véletlen, hogy az események záróakkordjaként a legkegyetlenebb megtorlás következett az uralkodó részéről.
A történelem során a magyar nép oly sok viharos évszázadot élt át. Hősök és zsarnoki uralkodók, győztes és vesztes csaták. Korok, évek, népek, emberek…
Hiszen az március más volt, lobogó! Minden szemben felszikrázott az a szó. Az emberek látták a szabadság verdeső madarát, mely nem más volt, mint a szívekben lüktető vágy.
Csoda járt kint lépcsőn, útköveken, az a borzongás más volt odabenn. Kokárda nyílt március idusán, s egyre hangosabb csatazaj harsant minden tusán.
De minden tavasszal új vizek áradnak majd szavak erejétől, hol a gát kiszakad.
Bondárné Tóth Villő
Szőregi Regélő, 2019. április
