Születésének 94. évében emlékeztek meg a Kossuth Lajos Általános Iskola pedagógusai és tanulói a 2019-ben elhalálozott dr. Péter László irodalomtörténészre, professzor emeritus, nyugalmazott egyetemi tanárra, folkloristára, várostörténészre, nyelvészre, a Tiszatáj folyóirat alapító-névadó szerkesztőjére, Szeged díszpolgárára.
Az iskola igazgatónője, Kecse-Nagyné Bánszki Zsuzsanna megnyitó beszédében elmondta, hogy rengeteg emlék, beszélgetés és élmény kötötte Laci bácsihoz, aki fantasztikus tudásával, memóriájával, közvetlen stílusával és magával ragadó személyiségével, humorával elvarázsolt mindenkit. Kedvenc mondata szállóigévé vált: „Amíg írni és olvasni tudok, nagy baj nem lehet.” Laci bácsi számos alkalommal tartott élvezetes előadást a szőregi iskolásoknak Szeged és Szőreg nevezetes helyeiről, személyeiről.
Szeretett pedagógus felesége, Aranka néni emlékére 2005-ben létrehozta a Péterné Aranka Alapítványt, melynek célja a szőregi általános iskolában végzett, középiskolába felvett, kiváló képességű, de bármely okok miatt hátrányos helyzetű tanulók anyagi segítése, hogy középiskolai tanulmányaikat kedvező körülmények között kezdhessék meg.
A megemlékezés során Petőcz Petra 8.b osztályos tanuló olvasta fel Laci bácsi változatos és tartalmas életpályáját, majd Szabó Hanna 8.a osztályos tanuló megható oboa játékát hallhatták a jelenlévők, végül Fazekas Réka 8.b osztályos tanuló elevenítette fel a Laci bácsi Szőregi délutánok című könyvének egyik izgalmas szemelvényét, a „Híres emberek Szőregen”.
Péter László kiemelkedő tudós, nagy hatású tanár és különleges ember volt. Szorgos kutatója és feltárója volt Szeged irodalomtörténetének és néprajzának. Publikációinak száma megközelíti a háromezret, melyeknek túlnyomó többsége helyi vonatkozású. Tudományos és közírói munkája méltó folytatása és megújítása egykori tanára, Bálint Sándor életművének. Ő az irodalomtörténet-írásban teremtette meg a tudományos szögediség fogalmát. Nagy monográfiáiban Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tömörkény István és Móra Ferenc életművét vizsgálta, és tette a magyar tudományban és közgondolkodásban ismertté. A város utcaneveiről írt monográfiája szinte az első volt Magyarországon. Olyan anyagot tárt fel Szegedről, amely helytörténeti irodalmukban Reizner János és Bálint Sándor óta példátlan. 1992-ben lett Szeged város díszpolgári címmel tüntette ki. Ünnepi beszédében „gyüttmöntnek” nevezte magát, mivel a felső-bácskai Jánoshalmán született 1926. január 21-én, és hétéves korában került családjával Szőregre.” 1933 nyarán költöztünk Mindszentről -ahol a szegedi nyelvjárás legfőbb sajátos?ságát, a csak gyerekkorban elsajátítható ö-zést megtanultam- Szőregre. A cókmókun?kat kocsik hozták, mi pedig hajóval jöttünk Szegedig. Akkor láttam először a várost. A híd képe maradt meg elsőként bennem. A következő évekből is csak néhány bel?városi üzletre emlékszem, ahová édesanyám ruhát venni vitt el a szegedi iskolakezdés előtt. Bár életem java Szegeden telt el, azóta is, némi kényszerű megszakítással, immár hat?vanhat éve Szőregen lakom.”.
Nemcsak tanulmányait végezte Szegeden, egész pályafutása „a szerette városhoz”, Szegedhez és Szőreghez kötötte. Igazi lokálpatrióta beállítottságú volt.
„Eszembe se jutott, hogy elmenjek innen, semmi pénzért nem hagytam volna el Szegedet. A városnak, mint kivételes kulturális jelentőségű helynek és művelődéstörténeti értéknek be kell töltenie az országban a szerepét. A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy Juhász Gyula és József Attila életművének a teljessé tételéhez hozzájárulhattam. Számos József Attila-verset én találtam meg régi folyóiratokban, és ezeket én közöltem először. Uniformizálódó világunkban különösen fontos, hogy mind a nemzeti, mind a helyi sajátosságokat megmentsük a 21. századnak. Talán nem szerénytelen reményem, hogy írásaim, könyveim ehhez járulnak hozzá.”
Kedves Laci bácsi! Isten Veled! Amíg szőregi és szegedi él a földön, mindig emlékezni fogunk rád!
Hegedűs György
az iskola pedagógusa
