Mára hagyománnyá vált, hogy a 2014-ben róla elnevezett teremben emlékeztek meg az idei évben is Katalin nap és a magyar közoktatás napja alkalmából dr. Farkas Katalinról rokonai, barátai, ismerősei, munkatársai és a Kossuth Lajos Általános Iskola tanárai és diákjai.
A megemlékezés elején Farkas Katalin leánya, Kiss Nóra elevenítette fel édesanyja mindig vidám, jókedvű alakját, majd Szőreg és Marostő önkormányzati képviselője, Avramov András beszélt arról, hogy mindig számíthatott nagynénjének tanácsaira, segítő támogatására. Hangszeres zenékben és megható versekben gazdag műsort adtak az intézmény 7-8. osztályos tanulói. Az emlékezés végén a Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatónője, Kecse-Nagyné Bánszki Zsuzsanna osztotta meg velünk derűs élményeit a már betegeskedő, de még akkor is víg, életteli és jó kedélyű „Farkas Katiról”, akinek a mosolygós személyiségét a róla vetített életpályáját átölelő fényképek is hűen igazoltak.
Farkas Katalin 1950. október 26-án született Szőregen. Általános iskolai tanulmányait a helyi iskolában végezte kiváló eredménnyel. Erősáramú technikusi oklevelet szerzett a Déri Miksa Gépipari Technikumban.1973-ban a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán diplomázott matematika-műszaki szakos tanárként.
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1980-ban elnyert neveléselméleti doktori oklevelével, először a szegedi főiskolán tanársegédként, majd adjunktusként, 1985-től tudományos főmunkatársként tanított és publikált. Tudományként művelte a neveléselméletet és a lélektant.
1996-ban főiskolai tanári címmel tüntették ki. Aktívan részt vállalt a közéletben, városi és megyei tanácstagként képviselte a szőregiek érdekeit. Az önképzésre különös gondot fordított. 1997-ben a budapesti Külkereskedelmi Főiskolán szakközgazdász képesítést szerzett.
1988-tól a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójaként szervezte a pedagógusok rendszeres továbbképzését, a köz- és szakképzési tárgyú országos tanácskozásokat, a hazai és nemzetközi tapasztalatcseréket. Közben nem feledkezett meg szeretett iskolája támogatásáról sem. Alapítója volt a Szőregi Kossuth Magánalapítványnak, amely azóta is sikeresen hozzájárul a tanulók színvonalasabb oktatásához és neveléséhez.
1999-ben a fővárosban vállalt munkát, de a szegedi felsőoktatásban óraadóként dolgozott tovább. Először a Perfekt Gazdasági, Tanácsadó, Oktatási és Kiadó Részvénytársaság minőségirányítási igazgatójává, üzletágvezetőjévé nevezték ki, majd 2003-ban a Professzorok Háza főigazgatójává.
2006-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri biztosi feladattal bízta meg. Ebben az évben a Szent István Egyetem tudományos teljesítményét címzetes egyetemi docensi címmel ismerte el.
2007-ben nevezték ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet élére, ahol feladata volt az állami költségvetés minisztériumra vonatkozó szakmai irányítása.
2010-ben a magyar oktatásügy minőségfejlesztéséért végzett több évtizedes munkásságának elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A felnőtt és a szakoktatásban szerzett jártassága révén 2010-től az Invokáció TQM Kft. minőségfejlesztési igazgatója lett minőségirányítási munkakörben.
Tagja volt számos civil szervezetnek és szakmai társaságnak. Mindig elkötelezettje volt a minőségi oktatásnak. Szemléletét a nyitottság és az elfogadás jellemezte. Mindig megmaradt szőreginek, de szegedi volt, és tudott budapesti is lenni.
Az oktatás nem csupán egy szó, hanem hivatás is volt számára, és mindent megtett, hogy az a legjobb minőségben jusson el a gyermekekhez, a diákokhoz.
Megszívlelendő örökérvényű gondolata: „Az együtt töltött idő minősége és nem a mennyisége számít.”
A róla elnevezett tanterem generációról generációra őrzi emlékét.
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, – mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek –
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra – holnap.
Vagy ha nem holnap, – hát holnapután.
Vagy ha nem akkor – hát majd azután.
És ha aztán sem – talán egy év múlva.
S ha még akkor sem – hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán –
„Vidám viszontlátásra” mégis, mégis!
Az emlékező műsorban szerepeltek: Andrucsák Krisztián 7.a, Patakfalvi Johanna 7.a, Putnik Gorán 7.a, Szabó Hanna 8.a, Petőcz Petra 8.b és Vitaszek Dóra 8.b osztályos tanulók.
Hegedűs György
Szőregi Regélő, 2020. január
