Két szegedi fiatal, Hegedűs Orsolya és Pancza Zoltán története kiváló példa arra, hogy felkészültséggel, kitartással és persze némi szerencsével bárki eljuthat az uniós nagypolitika fellegvárába, az Európai Parlamentbe. Lássuk, hogyan lehet valakiből akkreditált asszisztens egy EP-képviselő mellett!
Az egyszerű halandó csak tátja a száját, amikor detektorokon és biztonsági ellenőrzéseken túljutva belép az uniós jogszabályok bölcsőjébe, a demokrácia pilléreit tartó strasbourgi székhelyű Európai Parlamentbe. Az impozáns, tiszteletet parancsoló épület – amelyet meglepő módon egy lakóövezet ölel körül – belül csupa nyüzsgés, csupa dinamika. A Strasbourg és Brüsszel között ingázó EP-képviselők mellett újságírók, kisiskolás csoportok, tévéstábok nyüzsögnek mindenhol – hamar megtanulja a látogató, hogy egy-egy ajtónál, liftnél felesleges udvariaskodni, ha gyorsan akarunk haladni a labirintust idéző épület folyosóin.
Munka a nagy labirintusban
Márpedig aki ebben a hatalmas útvesztőben éppen a munkáját végzi, az biztosan siet valahová: a plenáris vagy a bizottsági ülésre, egy megbeszélésre, vagy a sajtónak szervezett szemináriumra. A legtöbb kilométert kétség kívül az EP-képviselők mellett dolgozó akkreditált asszisztensek teszik meg, akiknek tényleg percre pontosan be kell osztaniuk az idejüket. A fiatal, leginkább a 20-as, 30-as éveikben járó, mindig elegáns asszisztensek feladata az, hogy mindenben segítsék a képviselők munkáját. A szegedi Ujhelyi Istvánmellett a maximális számú, azaz négy akkreditált asszisztens dolgozik – közülük ketten is szegediek: Hegedűs Orsolya és Pancza Zoltán.
– Korábbi államtitkárként megtanultam hatalmas stábokkal dolgozni, mindig kifejezetten jó csapatok segítettek. Az Európai Parlamentben zajló munka ugyanakkor speciális követelményeket is megkíván az asszisztensektől, mint például a kiváló nyelvtudás és az európai politikában való jártasság. Napi ügyekkel munkatársakat jobban nem lehet leterhelni, mint itt. Szinte folyamatosan 24 órázunk, itt senkinek nincs klassszikus munkaideje – árulja el Ujhelyi István.
Fotó: Ujhelyi István facebook oldala
Rózsakirálynőből európai parlamenti asszisztens
Több út is vezethet odáig, hogy valaki asszisztensi pozícióba kerülhessen az Európai Parlamentben. Egy valami ugyanakkor bizonyosan közös a segítőkben: mindannyian lelkesednek a politika – különösképpen az európai politika – ügyes-bajos dolgai iránt. Orsolyát 2008-ban még szőregi rózsakirálynőként ünnepelték, de őt már akkor sem érdekelte különösebben a modellkedés, sokkal inkább a tanulmányaira összpontosított, már nagyon fiatalon tudatosan építette a karrierjét. A Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban, francia két tannyelvű szakon végzett. Kitűnő érettségi bizonyítványa mellett franciából felső-, spanyolból középfokú nyelvvizsgát tett. Majd jelentkezett a párizsi politikatudományi intézetbe, ahová fel is vették. Ide olyan ismert politikusok jártak, mint Jacques Chirac egykori és François Hollande jelenlegi francia köztársasági elnök.
– Az egyetem harmadik évében egy évig Brüsszelben gyakornokoskodtam, majd még két évet Párizsban töltöttem, ahol pénzügyet és vállalat menedzsmentet tanultam. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy István mellett mindjárt az Európai Parlament lett az első munkahelyem – mondja a 25 éves Orsolya, aki a külpolitikai tanácsadó szerepét tölti be a szegedi EP-képviselő kabinetjében.
Az asszisztensek lényegében szinte mindent csinálnak: segíthetnek megírni a képviselőik parlamenti felszólalásait, fordítják és előkészítik a hivatalos iratait, kezelik az e-maileket, ha kell repülőjegyet, szállodai szobát foglalnak, kalauzolják a képviselő által meghívott vendégeket és újságírókat, uniós jogszabályokról készítenek egyetlen éjszaka elemzést – mindezek együtt jellemzik egy asszisztens átlagos munkanapját.
Akik „újraegyesítették” az Oszták-Magyar Monarchiát
A 34 éves Zoltán egészen más utat járt meg, amíg Brüsszelbe került. Amikor felkérték, hogy legyen a csapat külkapcsolati és önkormányzati referense, akkor nagyon komoly döntést kellett meghoznia a menyasszonyával: fel kellett adniuk az otthoni életüket, hogy belevágjanak a kalandba. – Az én történetem 2012-ig nyúlik vissza. Ahogy Orsi, úgy én is voltam gyakornok egy negyedévet a Parlamentben. Már akkor elvarázsolt ez a multikulturális környezet, magába szippantott Európa fővárosa. De visszajöttem Szegedre, a polgármesteri kabinetben dolgoztam, ami végül remek ajánlólevélnek bizonyult, hiszen István olyan szakembert keresett, aki a hazai politikai ügyekben is kifejezetten otthonosan mozog és jó kapcsolatrendszerrel bír.
Az asszisztensek munkája korántsem csak csupa csillogás: szó szerint reggeltől estig dolgoznak. Strasbourgban egy alig néhány négyzetméteres, egyszobás irodában szűkölködnek öten, Brüsszelben – ahol a hétköznapjaikat is töltik – ennél ezért jóval jobb körülmények között dolgozhatnak, ott van az állandó otthonuk is. Strasbourgban az évi 12 plenáris ülés idejére egy-egy hétig közösen bérelnek lakást. Ezeken a napokon teljesen együtt lélegzik a csapat, Ujhelyi István is a kollégáival lakik ilyenkor.
– Agilis, problémamegoldó és gyors – sorolja a legfontosabb ismérveit a jó asszisztensnek Zoli, aki mindjárt hozzá is teszi: az nem is kérdés, hogy több nyelven kell beszélniük. – A szervezettség és a prioritások felismerése legalább ennyire szükséges a munkánkhoz – teszi hozzá Orsi, aki a toleranciát és a türelmet is fontosnak tartja. Mindketten vallják, ez nem az a munka, ahonnan nyugdíjba megy az ember.
A rengeteg meló mellett kevés idejük marad kikapcsolódni. Orsi a szabadidejében, ha teheti, akkor a barátait látogatja meg Párizsban és Londonban – Brüsszelből nagyon könnyen el lehet érni Európa nagyvárosait -, míg Zoli nagy szenvedélyének, a gasztronómiának – a Pancza-konyháról sokan ódákat zengenek – és a kispályás focinak hódol. Azt sajnálja, hogy nincs magyar csapat az EU-s labdarúgó bajnokságban, de az osztrákok kérelmezték, hogy közösen indulhassanak a magyarokkal. Ráadásul az ajánlatot a számukra szomorú, nekünk viszont oly felemelő magyar-osztrák EB-meccs végeredményének ismeretében is fenntartották, így hamarosan együtt rúghatja a bőrt a sógorokkal.
Horváth Levente, delmagyar.hu
Borítókép: Fotó: Ujhelyi István facebook oldala
