Péter László, Szeged díszpolgára Jánoshalmán született 1926-ban. Dolgozott az egyetemi könyvtárban, oktatott a bölcsészkaron, szenvedélyesen kutatta Szegedet. Részt vett az 1956-os forradalomban, titoizmussal is vádolták. Csütörtökön ünnepli 90. születésnapját, számítógépen dolgozik, és rengeteget olvas.
– Először jezsuita pap akartam lenni, de szerelmes lettem. Manci volt az első szerelmem, nagyon jó lány volt, de a feleségem még jobb. Ezután már tanárnak készültem, amire kiváló nevelőim ösztönöztek – mesélte otthonában a kilencvenesztendős Péter László irodalomtörténész, helytörténész, nyelvész, folklorista és bibliográfus. Jánoshalmán született, kisgyermekkorában költöztek Mindszentre, majd Szőregre. Ma is a szülői házban él Szőregen. – Miután a szüleim és a nővérem meghaltak, a feleségemmel visszaköltöztünk ide – mondta könyvei közt üldögélve a professzor.
– Ha visszatekintek a munkával töltött éveimre, akkor a legszívesebben néhány kritikai kiadásra emlékszem. Juhász Gyula műveinek kritikai kiadására, irodalomtörténeti munkáimra, például arra, amit Tömörkény Istvánról vagy Móra Ferencről írtam. A József Attila kritikai kiadás elkészítésében lektorként vettem részt, az is kedves emlék számomra. Olyan elfeledett verseket adtam hozzá, amelyeket Makón találtam, ugyanis a József Attila Múzeum igazgatója voltam. Ekkor lettem irodalomtörténész – emlékezett vissza Péter László, aki szívesen gondol arra is, amikor az Akadémia textológiai bizottsága őt bízta meg a Magyar Klasszikusok kritikai kiadás szabályzatának az elkészítésével. Több mint egy évtizede ment nyugdíjba, de kilencvenévesen sem hagy fel a munkával. Szerinte aki egyszer elkezdett írni, soha nem tudja abbahagyni.
– Írok, olvasok, pont, mint első elemiben. Főként művelődéstörténeti munkákat tanulmányozok. Most épp az iszlám történetével foglalkoztam. Szegedi írókat, klasszikusokat is olvasok – mesélte Péter László, akit írásai miatt nyolc hónapra börtönbe küldtek az 1956-os forradalom után. – Sokszor eszembe jut, amikor újra bejöttek az oroszok, gyalog indultunk el Budapestről az egyik barátommal. Kecskemétig gyalogoltunk, azután hol vonattal, hol ismét gyalog poroszkáltunk – tette hozzá.
Nosztalgiával gondol vissza kitűnő egyetemi oktatóira. – Klemm Tóni bácsinak demonstrátora is voltam. Abban az időben rúgtak ki, mert titoizmussal vádoltak, de később visszakerültem. Sík Sándor előadásaira is jártam, remek előadó volt – osztotta meg lapunkkal a helytörténész. Hatalmas könyvtárában sok dedikált kötet is helyet kap. Németh László dedikációjáért például Hódmezővásárhelyre látogatott el az íróhoz. – Kristó Pista barátoméknál lakott akkoriban. Ott ült az ablaknál, kinyitotta a zsalut, és beszélgetett velünk – mosolygott Péter László. Több ilyen dedikált kötete látható most a Somogyi-könyvtárban, hiszen kölcsönadta őket, hogy kiállíthassák.
Salánki Zsófia, delmagyar.hu
Borítókép: Szeged - Péter László helytörténész kilencvenedik születésnapját ünnepli. Fotó: Karnok Csaba, delmagyar.hu