Az 50-60 évvel ezelőtti focizsonglőrök találkoztak február végén, a Sipos vadásztanyán. Felelevenítették a szőregi vasutas Rákóczi focicsapat régmúltját. A jelenlévők közül a legfiatalabb 68 éves, a legöregebb Sebők Feri bácsi pedig 93 éves. Egymás szavába vágva mesélték a régi mérkőzések érdekes eseményeit. Röpködtek a nevek: Nyala, Csirke, Miki, Pusi és a Sebőkök. Ők valóban szerették a focit, és ezért feláldozták a hétvégéket, amiért a drukkerek szeretetén túl nem járt semmi. Dicsőség volt bekerülni ebbe a csapatba. A felszereléseiket saját maguk tartották rendbe, és ha elszakadt a Mama megvarrta és kimosta. A cipőket addig használták, amíg teljesen tönkre nem ment. Mérkőzések előtt Sanya bácsi egy vaskaptafával és egy kalapáccsal tüntette el a kiálló szögeket, hogy ne szúrja a talpukat.
Az idegenben játszott találkozókra vonattal, busszal, lovas kocsival és néha a TSZ öreg Csepeljével tudtak elmenni. Az őszi forduló indulásakor és a tavaszi forduló befejeztével megvendégelték őket paprikás krumplival vagy virslivel, mustárral, és esetleg egy korsó sörrel.
A hazai mérkőzéseken 500-600 néző drukkolt a csapatnak és szidta a bírót. Többen sikeresek voltak. Sebők Jenő bácsi NB III-as játékos volt, de néhány évig a Rákóczi katonaválogatottal Moszkvában focizott a szovjet katonaválogatott ellen. A szőregi csapat mindig mumus volt a bajnokságban, és szép eredményeket értek el.
Ma már más a foci, de a mai fiatalok is szeretik. A Rákóczi a megye II-ben az élen zárta a tabellát.
Vannak most is gólvágók.
Hajrá Rákóczi!
Bárdos László
Szőregi Regélő, 2015. április
