„Ha kellett, ha nem, lenyomták az emberek torkán a kultúrát” a művelődési házak a rendszerváltás előtt – mára változtak a funkciók: az ulti- és pogácsakedvelőknek is fedelet nyújtanak. Szeged jól bánik intézményeivel: bár a Bartók bezárt, négy év alatt 440 millióból újult meg további négy.
Van-e élet a Bartók után? – ez volt a kérdés nyáron a szegedi hét művelődési ház számára. A Vörösmarty utcai központ bezárása óta új struktúrában működnek: a három önálló mellé „rangban” a korábbi hálózati intézmények – az újszegedi Bálint Sándor, a dorozsmai Petőfi Sándor, a szentmihályi Móricz Zsigmond és a gyálaréti művelődési ház – is felzárkóztak.
Az 1960-as, 70-es években a civil tevékenység becsatornázására, felügyeletére létrejött „művházak” a rendszerváltás után elvesztették e funkciót – létjogosultságukat azonban nem. Ezt bizonyítja, hogy a Bartókig a városban egy ilyen önkormányzati fenntartású intézményt sem zártak be 1989 után (a szakszervezeti Juhász Gyula ugyan a Szegedi Fellebbviteli Főügyészséghez került), sőt: 2002 és 2006 között 440 millió forintot költött felújításukra Szeged. A tápai Heller Ödön például 2005-ben, a petőfitelepi intézmény 2006-ban, több mint 130 millió forintból újult meg. A szőregi, 600 négyzetméteres, 250 fős nagyteremmel bíró Tömörkényt 170 millióból építették.
– Ez ajándék volt a szőregieknek Szegedtől – fogalmaz Makó Mária igazgató, bemutatva az építmény feladatát: „ez egy falusi művelődési ház, a helyi közösséget kell befogadnia”. Ami változott az évtizedek alatt: „sok ingyenes rendezvény mellett én sem szervezhetek bevételest, nem tudom meghívni például Udvaros Dorottyát, mert nem tudom annyiért adni a jegyet, hogy megérje”. Ami állandó: a tízéves rózsaünnep vagy az évtizedek óta népszerű ulti- és nyugdíjasklub.
– A hétfő a természetgyógyászaté és a balett-előkészítősöké, kedden baba-mama klub és jóga van, szerdán az egyetemi szimfonikus zenekar próbája. Csütörtökön jönnek a kártyások, a nyugdíjasok, de a rockrajongók is. A péntek a pingpongról szól – mutatja be a ház egy hetét a népművelő.
Átalakult a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház kínálata is. – Régen nem szorultak ennyire a saját bevételre az intézmények, több állami támogatást kaptak. Ma ezt meg kell termelni, terem- és eszközbérletből, rendezvényekből, tanfolyamokból – meséli Révész Ferenc Andrásné, aki idén július elsejéig volt igazgatója a háznak. Úgy tapasztalta: a gyerekek és az idősek mozdulnak elsősorban, ezért a „divatos kurzusok, például számítógépes foglalkozások” nekik szólnak.
1982 óta igazgatja a szentmihályi Móricz Zsigmond Művelődési Házat Csicsai Antal. – Akkor még, ha kellett, ha nem, lenyomták az emberek torkán a kultúrát – vallja, kiemelve: a ház a rendszerváltás után, a mai napig is a közösségi találkozás helyszíne, ám a „modern” cél a speciális igények kielégítése, a lakosok sokféle érdeklődési körének leképezése. Legyen az 8-10 művészeti csoport, 12-15 klub fogathajtó versenye, diszkója, a netnagyik nyugdíjas számítógépesklubja vagy éppen pogácsafesztiválja.
