„Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet” – énekelték pattogósan tegnap délelőtt az egykori szőregi homokbánya területén kardjukat szorító magyar honvédek.
Nem a Haynau ellen harcoló szabadságharcosok utolsó életben maradt katonái voltak ők, hanem a kilencedszer megrendezett nemzetközi huszár- és hagyományőrző találkozó résztvevői, akik minden évben megemlékeznek az 1849. augusztus 2-i szőregi csatáról.
A több mint egyórás hadijátékon öt ország kétszáz hagyományőrzője „csapott össze”. A harcoló egységek – köztük ötven lovas – felvonulása után rögtön tűzpárbaj alakult ki, dörögtek a három- és hatfontos ágyúk. Elsőként a magyar gyalogság csapott össze az osztrák lovassággal, amelyet hősies küzdelem során sikerült föltartóztatni.
Az érkező huszárok segítségével vissza is vertük a támadást. – Mindjárt rekvirálok magamnak egy kardot – vetítette előre a szép számú nézősereg soraiból egy cigarettázó férfi, csípőre tett kézzel. Talán pont ő hiányzott ahhoz, hogy a magyarok nyerjenek – így, hasonlóan a 159 évvel ezelőtti eseményekhez ismét az osztrákok győztek. Erre már a szőregi fűzfák alatt szemlélődő magyar betyárok vezetője, Rózsa Sándor is összehúzta szemöldökét.
