2014. március 20-án 8 óra 45 perckor vonatra ültünk, hogy Budapestre utazzunk, hogy megnézzük az ország házát, a parlamentet. Előzetes bejelentkezés alapján 12 óra 45 percre kaptunk időpontot, így a Nyugati pályaudvarról gyalog sétáltunk el a kb. 900 méteres úton, közben szétnézünk a keveset látott városban.
Alaposan megnéztük a parlament előtti teret, amelyet 2014. március 15-e alkalmából adták át a sétálni vágyóknak, nagyon szép lett, tetszett mindenkinek. Elérkezett a látogatás időpontja, elmondták a belépéssel kapcsolatos tudnivalókat, átvitágitottak bennünket is, nem csak a képviselőket. Összevártuk egymást, és az idegenvezető vette át a szót, ismertette az épület korát, magasságát, szobák számát, az üléstermeket, az épületben található irodákat. Megmutatta a koronát, és elmondta a vele kapcsolatos fontosabb eseményeket. Ezután elköszönt tőlünk, de egy kormányőr megvárta míg eljöttünk, közben utánunk mindent átnézett, nem felejtett-e ott valaki valamit.
Kiértünk a térre, és megbeszéltük a tagokkal, hogy a Néprajzi Múzeum belépőjegy árát engedélyezik- e, mert akkor elmegyünk és megnézzük. Erre azért volt szükség, mert a pályázaton nyert pénzt jóval túlléptük. A jegyek megvásárlása után nem volt olyan személy, aki eligazítson, merre menjünk. Elhatároztuk, hogy amelyik ajtó nyitva lesz, oda bemegyünk, az első ajtó ahol próbálkoztunk egy négy szobából álló helyiségbe vezetett, ahol látszott, hogy nem a nagyközönség számára fenntartott hely, tele volt kiállítási kellékkel, és rossz kerékpárral.
Ezután felmentünk az emeletre, itt már megtaláltuk a kiállított tárgyakat, de teremőr nem volt. A tárgyak 1800-as évekből származtak napjainkig. Volt népviselet, szerszám. Amin a látogató elgondolkodhatott, hogy 150-200 év alatt mennyit fejlődött az emberiség. A belépőjegy olcsósága miatt megérte megnézni. A kiránduláson 27 fő vett részt.
Szőregi Regélő, 2014. május