A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás 2009. október 2-án felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
A busójárás csütörtökön a kisfarsanggal kezdődik, a záró program pedig húshagyó kedden van, ami az idén március 4-re esett. Ezen a napon ebéd után több mint 60 napközissel emeletes buszra ültünk, hogy a mohácsi télűző, tavaszköszöntő népszokáson részt vehessünk.
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák. A monda szerint a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán, az éj leple alatt kizavarták a törököket a városból.
A busó öltözet régen is olyan volt, mint ma: szűrével kifordított bunda, szalmával kitömött gatya. Erre színes, gyapjúból kötött női cifra, bütykös harisnyát húztak, lábukon állatbőrből készült bocskort viseltek. A bundát öv, vagy marhakötél fogta össze a derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplő vagy a soktollú, fából összeállított buzogány volt. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi, többnyire fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőrcsuklyás álarc.
Húshagyó kedden a beöltözött busók a Kóló téren gyülekeztek, itt találkoztak az ágyús, az ördögszekeres, a kürtös, a teknős, a csónakos és más busó csoportok. Az elöltöltős busó ágyú dörejére a főutcán át bevonultak a város impozáns, bazaltkockákkal borított főterére, a Széchenyi térre, ahol szabadfarsangolás kezdődött. A Duna parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve, a vendégeket riogatva, a gyerekeknek cukorkát osztogatva ünnepelték a farsangot. Szürkületkor visszatértek a főtérre, és a meggyújtott óriási máglyán elégették a telet jelképező koporsót. A hatalmas tüzet a busókkal körbe-táncolva búcsúztunk a hideg évszaktól, s köszöntöttük a tavasz eljövetelét.
Csábi Ferencé
Napközis munkaközösség vezetője
Szőregi Regélő, 2014. április
