Beck Mihály Tibor (Szőreg, 1929. november 14.) magyar kémikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a fémkomplexek reakcióinak termodinamikai és kinetikai vizsgálata, a prebiotikus koordinációs kémia, illetve az oszcillációs reakciók. 1982 és 1989 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) rektorhelyettese, illetve 1987-ben megbízott rektora.
1948-ban érettségizett, majd beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakára. Itt szerzett 1952-ben vegyészdiplomát. Ennek megszerzése után az egyetemen Szabó Zoltán vezetése alatt működő szervetlen és analitikai kémiai tanszéken, ahol az MTA Reakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoportjának munkatársaként dolgozott. 1963-ban a kutatócsoport osztályvezetője lett. 1965-ben az azóta József Attila Tudományegyetemmé átnevezett intézmény címzetes egyetemi tanárává avatta. 1968-ban távozott a kutatócsoporttól és átment a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar fizikai kémiai tanszékére egyetemi tanári beosztásban, egyben átvette tanszékvezetői megbízását is. 1982-ben az egyetem rektorhelyettesévé választották, amely tisztségét 1989-ig töltötte be. Közben 1987-ben rövid ideig az egyetem megbízott rektora volt. A tanszéket 1990-ig vezette. 1999-ben professor emeritusi címet kapott. Egyetemi munkái mellett az MTA Kémiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója. Számos külföldi intézményben tett tanulmányutat: 1960–1961-ben hat hónapot töltött a Koppenhágai Egyetemen, majd 1965-ben több hónapig az USA különböző egyetemein tanult.
1957-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottságának és a Debreceni Területi Bizottságnak lett tagja. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben pedig rendes tagjává. 1976 és 1985 között a Kémiai Tudományok Osztálya elnöke volt, ilyen minőségében részt vett az akadémia elnökségében, majd 1990-ig választott elnökségi tag volt. 1989 és 1994 között az MTA Tudományetikai Bizottságának elnöke volt, emellett bekerült az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságba és a Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságba is. 1984-ben a Finn Tudományos Akadémia, 1988-ban a Mediterrán Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett több évtizeden keresztül vezető tisztségeket töltött be az Elméleti és Alkalmazott Kémiai Nemzetközi Unióban (IUPAC). Számos tudományos szakfolyóirat munkájában vett részt, így többek között a Kémiai Közlemények (főszerk. 1976–1985), Scientometrics (főszerk. 1978–1985), illetve a Magyar Tudomány, a Journal of Coordination Chemistry és a Magyar Kémiai Folyóirat szerkesztőbizottságában.
Fő kutatási területe a fizikai kémia, a reakciókinetika és a koordinációs kémia, ezen belül a fémkomplexek reakcióinak termodinamikai és kinetikai vizsgálata, a prebiotikus koordinációs kémia, illetve az oszcillációs reakciók.
Több módszert dolgozott ki a komplexegyensúlyi állandók meghatározásához, illetve nevéhez fűződik annak tisztázása, hogy milyen kémiai okai vannak a rendhagyó koncentrációeloszlásoknak. Kimutatta a fémkomplexek lehetséges meghatározó szerepét a prebiotikus kémiai fejlődésben. Jelentős eredménye a nagy amplitúdójú pH-oszcilláció felfedezése. Több munkát írt kémiai reakciók mikrohullámú aktiválása, illetve a szerves oldószerek reakciói elektromos kisülések hatására területén. Fontos tudománytörténeti munkákat írt, például Than Károly életéről és munkásságáról, emellett jelentős tudományszervezői munkássága is.
Több mint háromszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből számos tudománytörténeti és tudományszociológiai munka. Közleményeit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.
wikipedia.org
