Január 29-én a kórházban elhunyt Almási Mihály, a szőregi cserkészcsapat utolsó parancsnoka.
Vasutas apa fiaként, bár már Szegeden laktak, édesanyja falujában, Horgoson született 1919. november 14-én. Elemi után négy polgárit végzett, utána az egyik szőregi tégla- és cserépgyárban dolgozott, majd asztalosságot tanult, de romló szeme miatt ebben a szakmában sem tudott érvényesülni. 1945 után az ószentiváni (a mai tiszaszigeti) községházán adóügyi tisztviselő lett. Onnan választott feleséget is magának. Utána Balástyán szövetkezeti ügyvezetőként, később Hódmezővásárhelyen a mezőgazdasági szövetkezetek megyei tagszövetségében dolgozott, nemsokára főosztályvezetőként. A megye Szegedre kerülése után ő is visszajött. Szembaja miatt idő előtt, 1976-ban nyugállományba kellett mennie.
Már megalakulásának évében, 1932-ben tagja lett a báró Tallián Béla cserkészcsapatnak. 1933-ban negyedmagával részt vett a gödöllői dzsemborin. Találkozott a cserkészetet megalapító Lord Baden-Powellal. 1938-ban rajvezető lett. 1942-től – föloszlatásáig, 1948-ig – ő volt az 1945 után Kálmány Lajos nevét viselő csapat parancsnoka. Én voltam a helyettese. Nem feledhető emlékem: esküvőjén, 1948-ban, az ószentiváni templom előtt díszsorfalat álltunk.
Egykori cserkészei, megfogyatkozva, szeretettel gondolunk Miska bátyánkra. A cserkészromantikához tartoztak a „titkos” útjelek. A neve mellett látható két koncentrikus kör azt jelenti: Hazamentem!
Szőregélő, 2008. február
