Továbbra sincs végleges megoldás arra, hogyan juthatna jó minőségű vízhez az a 30 szőregi, akinek a háza a volt téglagyár szomszédságában van, és ahol 3 hete égett le a szivattyú. A lajtos kocsi ötlete füstbe ment, most a kútfúrás lehetőségét mérlegelteti Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő.
Kútba esett a lajtos kocsi ötlete Szőreg külterületén, hogy azzal segítsék vízhez azt a 30 embert, aki lassan három hete él víz nélkül. Megírtuk: a volt téglagyár szomszédságában élő 13 családnak azért nincs ivóvize, mert leégett a téglagyár területén a szivattyú, amelyet a tulajdonos nem óhajt megjavíttatni a nagy áramfogyasztás miatt.
Rózsavölgyi József szőregi önkormányzati képviselő múlt héten azt mondta: minden fórumon a gyors megoldáson dolgodnak, a legfontosabb az ivóvíz biztosítása, amelyet a honvédség vihet ki lajtos kocsin, hiszen amúgy is szállít belőle a helyi víz magas arzéntartalma miatt Tiszaszigetre és Újszentivánra.
– A Szegedi Vízműtől azt a tájékoztatást kaptam, hogy a honvédség a vízműnek eddig nem fizetett a falvakba vitt vízért, a tartozás milliókra rúg. Az is kiderült: ha a város igényelné a lajtos kocsin való szállítást a honvédségtől, akkor a székesfehérvári országos központhoz kellene fordulnia Hódmezővásárhely helyett – magyarázta a képviselő. Rózsavölgyi József múlt hét végén felkereste a 13 családot.
– A téglagyár egykori területe magántulajdon, a tulajdonosnak joga van ahhoz, hogy ne csináltassa meg a leégett szivattyút. Tudomásom szerint az EDF DÉMÁSZ-nál az áramszolgáltatás leállítását is kérte. Az egyik ott élő idős házaspár a saját pénzén vásárolt egy szivattyút, amellyel az ottaniak vízhez tudnak jutni, de ez nem lehet tartós megoldás, különösen akkor, ha az áramszolgáltatást valóban felfüggesztik – mondta.
Rózsavölgyi József hétfőn arra kérte a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodáját, nézzék meg, hogy van-e városi tulajdonú földterület a házak közelében, vagy ki tudnak-e sajátítani egyet, ahol városi pénzből megoldható lenne egy kút kifúrása. – Ez biztosan nem lenne ivóvíz minőségű, és a vízhez csak kézi erővel, pumpálással lehetne hozzájutni, de a semminél ez is jobb. Az emberek legalább mosdani tudnának. Zacskós ivóvíz osztására látok még lehetőséget – magyarázta.
Sztojkó Csilla, aki lapunkat a szőregi tanyákon élők problémájával először felkereste, most azt mondta: reggelente mindössze fél óráig ad vizet az új, de kis teljesítményű szivattyú, amely nagyon gyorsan bemelegszik, így le kell állítani. – Továbbra sem látjuk az alagút végét, de azt sem értem, hogy a téglagyár területének egykori és mostani tulajdonosa miért csak most szólt nekünk a nagy áramfogyasztásról. Ha korábban értesít minket a tartozásról, nem jutottunk volna idáig – mondta a 28 éves nő.
Kiss Gábor Gergő, delmagyar.hu
