Naszradi Judit lett a rózsakirálynő
Szia Soma, csókolom, nyugdíjasok – szeressük egymást, gyerekek hangulat uralkodott a szőregi rózsaünnep látványos, lovas kocsis felvonulásán. Két marékkal szórtuk a szirmokat a több ezer bámészkodóra.
Rózsa a kocsin, sör a kézben, alkalmi huszár lóháton – ez a kép fogadott bennünket, amikor megérkeztünk a IX. szőregi rózsaünnep leglátványosabb programja, a felvonulás startjára. Rádiós kollégák mellett mindszenti nők is ültek a kocsin, először jártak a fesztiválon, de rögtön munkát kaptak. Műanyag ládákat tartottak a térdükön, amelyből az utasítás szerint fehér, piros, sárga szirmokat kellett szórniuk a több ezer, sorfalat álló bámészkodóra. A lila, narancssárga és rózsaszín virágokkal gazdagon díszített ponyvás kocsinkat két kanca, Tündér és Csillag húzta, őket Varga Gábor hajtotta. E romantikus körülmények között Szent Erzsébet kötényéről beszélgettünk, amelyben a kenyér rózsává változott – lám, milyen szépek ezek a virágok is –, amikor egy egészen másfajta látványosságra hívta fel a figyelmet az egyik kocsin ülő.
– Nézd már, nincs rajta alsónadrág – mutatott egy fekete cowboykalapos, napszemüveges, áttetsző fehér nadrágot viselő alakra. Mutogatás, hahota – jé, tényleg nincs –, fotózás, a férfi még pózolt is. Hozzá képest túlöltözött volt az a kiskutya, aki kék kabátban lihegett ránk gazdája kezéből.
A négyszáz méter hosszú menet – ötven kocsi, egy Dakart megjárt kamion, motorok, kerékpárok – lassan haladt Szőreg utcáin. Az utat biztosító rendőröket látva a velünk utazó kisfiú így szólt: igazoltatják a lovas kocsikat. Ilyen veszély nem volt, inkább amiatt kellett aggódnunk, hogy a nézők megkopasztják a „hintónkat”. Miután az összes szirmot rájuk szórtuk, mi több, szálas rózsával sem tudtunk szolgálni, többen gyönyörű koszorúink felé nyúltak. Csak néhány szálat engedtünk.
Velünk kocsikázott Prohászka Csaba, a Partyponty fotósa is, aki hangos csókolomokkal köszönt a ház előtt, kisszéken üldögélő idősekre. – Mi is csókolnánk – válaszolta egyikük, más meg így kiáltott: küldje el a képet Kistelekre!
A szeressük egymást, gyerekek hangulatra jellemző, hogy amikor valaki észrevette ismerősét, egy bizonyos Somát az ablakban, két kocsiból szólt a „szia Soma!” Egyetlen tüsszentésre is legalább húszan üvöltötték: egészségére! És jött a poén is: aki allergiás a rózsára, maradjon otthon.
Az esti bulin a rózsa illata helyett halászlé, sült kolbász, grillezett húsok szagát szívtuk. A színpadon Lagzi Lajcsi énekelt: bárhogy lesz, úgy lesz. Majd bemutatta stábját – köztük „állandó öccsét, Pistit” – és rákezdett a számára legtöbb sikert hozó dalra: Kék a szeme.
– Én ezt már nem bírom idegekkel – panaszkodott a tömegre Sanyi, és rövidesen mi is hazamentünk.
A legkedvesebb szomszédasszony
Az ünnepen megválasztották Szőreg legkedvesebb szomszédasszonyát. A címet Kókai Istvánné érdemelte ki, aki – ahogy ez lenni szokott – meglepődött azon, hogy éppen ő. A kedves szomszédasszony szerint két lányának is köszönheti a megtiszteltetést, hiszen Anikó és Ágnes sokat dolgozott a fesztiválért – díszítettek, szerveztek. A család rózsatermesztéssel foglakozik, így megtudtuk: a kocsikat díszítő virágokat vízzel átitatott, úgynevezett oázisokba szúrják, így maradnak sokáig szépek a koszorúk.
Délmagyarország Online, 2007. július 2.
