Az ókortól kezdve őseink mindent a város alapításától számítottak, Szeged esetében azonban 1879 ez a dátum, ami előtte volt, az eltűnt a nagyárvíz okozta pusztításban. Az a város, amelyben ma is élünk, 1880 után épült, létének keretét ekkor alakították ki. Minden rosszban van valami jó is, ebben az volt, hogy a régi helyében egy teljesen új, korszerű város jött létre.
Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató a nagyárvíz szőregi vonatkozásáról tartott előadást a helyi művelődési házban. A történész beszélt az árvíz körülményeinek kialakulásáról: Széchenyi és Vásárhelyi révén a 19. század közepén szabályozták a Tiszát, ami azt jelentette, hogy a nagy kanyarokat átvágták, és kétoldalt töltések közé szorították a folyót. Amikor tél végén a Kárpátokból megindult a nagy hóolvadás, régen ez a vízmennyiség eloszlott. Ha nem, akkor egy kicsit kicsurgott.
Az átázott töltések nem bírták
Ehelyett a szabályozás után egy sokkal rövidebb meder alakult ki, sokkal gyorsabban folyt a víz, ugyanakkor két oldalról elég szűk mederbe szorították a Tiszát. A töltések nem bírták a hónapokig tartó magas vízállást. 1878 őszétől kezdve már nagyon sok esőzés volt, télen az olvadás miatt megemelkedett a vízszint, s hónapok alatt egyre jobban átáztak a töltések. 1879 márciusában látszott, hogy korábban soha nem látott vízállással tetőzik a folyó.
Zombori szerint Szegednek az volt a tragédiája, hogy közel s távol a legmélyebb ponton feküdt. Amikor a város felett, Petresnél átszakadt a gát, az Alföldön megindult a víz. Néhány nap alatt Szegedhez ért, s hátulról, a mai Felsőváros, Rókus felől támadt, ahol csak egy gyenge kis vasúti töltés volt, ami nem is árvízi töltésnek készült, ezért nem tudta feltartóztatni a hatalmas víztömeget. Mindenki tudta, a védekezés reménytelen, s csak néhány napig lehetett ellenállni a fenyegető természeti csapásnak. Szeged 75 ezer lakosával ekkor az ország második legnépesebb városa volt.
A király parancsára idejött Temesvárról az ottani utászsereg Pulcz altábornagy vezetésével, s a katonák precíz módon építettek egy hajóhidat a mai múzeumvár vonalánál, amelyen a vasúti kocsik bevetésével néhány nap alatt kimenekítették a lakosságot a városból Szőregre, Deszkre, Makóra, Kikindára, Aradra, Temesvárra. Március 11-éről 12-ére virradó éjszaka 2-kor átszakadt a gát a mai Csongrádi sugárúttól néhány méterre, a víz reggel 6-ra ért a Széchenyi térre, délre pedig Alsóvárosra. Szegedből egy nagy tó lett. A házak java része, leszámítva a belvárost, vályogból volt, a víz sok helyütt az ereszig ért. Akik a háztetőre menekültek, azokat másnap kimentették, de egy-két napnál tovább az épületek sem bírták, sorra omoltak össze.
A szőregiek 6000 árvízmenekültet fogadtak be
Az áldozatok pontos számát ma sem tudjuk, figyelmeztet a történész, 150-200 áldozatról beszélnek. Azért nem lehet ezt pontosan tudni, mert még májusban-júniusban, amikor a víz java részét sikerült kiszivattyúzni, az összedőlt házak alól is előkerült egy-egy holtest. A 75 ezer lakoshoz képest a 150 halott valóban nem olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy a néhány évvel ezelőtti olaszországi esőzések miatt kialakult árvíz és hegycsuszamlás következtében 20-30, illetve 1 hónap alatt 80 halottat regisztráltak.
Szeged esetében a hatóságok, a katonaság, a lakosság igazán jó munkát végzett, így a város lakossága megmenekült. Az árvíz után még hónapokig itt volt a víz, nyárra hatalmas mocsár jött létre, rengeteg szúnyoggal. Az orvosi, köztisztasági, s egyéb intézkedéseknek köszönhető, hogy nem alakult ki járvány, pedig addigra már az emberek is visszatértek. A szegediek az akkor legmodernebbnek számító tervrajzok alapján újjáépítették városukat.
Rózsavölgyi József szőregi képviselő azért tartja fontosnak a megemlékezést, hogy a fiatalok is megismerjék a történelmi eseményt, tudják, mit tettek a helybeliek a város újjáépítéséért. A szegedi körtöltést és a város belterületét többek között Szőregről is hozott homokkal, földdel töltötték fel, erősítették meg. Vasútvonalat építettek ki, s gőzössel szállították a földet Szegedre, ezért vannak ma is Szőregen hatalmas bányagödrök. A képviselő úgy tudja, abban az időben 70 hold földet vásárolt meg a város, hogy innen el tudja szállítani a töltéshez szükséges alapanyagot. Ezenkívül Szőreg 6000 embert fogadott be, s biztosított helyet a számukra.
Tuti, szegedma.hu
