Immáron harmadszor rendezték meg Rózsavölgyi József, szőregi képviselő kezdeményezésére a Kálmány Lajos-emlékünnepséget, amelynek az az apropója, hogy Kálmány 3 évig, 1882 és 1885 között itt volt segédlelkész.
A neves néprajzkutató munkásságát Miklós Péter történész méltatta. Kálmány alkotótevékenységének jelentős korszaka kötődik a településhez, itt lakott a mostani Szerb utcában, a templommal szembeni paplakban, és itteni kutatásainak eredményeként írta meg első és leghíresebb tanulmányát, a Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya címűt, amelyet 1885-ben az Akadémia adott ki.
Kálmány lelkészként viszonylag korán felismerte, hogy a parasztság hagyományos szemlélete, világa megváltozik, és bekövetkezik Magyarországon az úgynevezett modernizáció. A közlekedés, a gazdaság, a társadalom, a politika, az oktatás modernizációja révén a hagyományos életformában megjelenő hiedelmek már eltűnnek, ezért ezeket kezdte el gyűjteni, kutatni: népballadákat, népdalokat, meséket, a népköltészet legkülönbözőbb termékeit. Éppúgy vizsgálta a Holdnak, a csillagoknak az alakzatait, hagyományait a magyar népi emlékezetben és a magyar nyelvben, mint ahogyan lelkesen gyűjtötte a szegedi és Szeged környéki népi szövegeket is, hiszen lelkészként sok helyen szolgált, szinte az egész Temesközt bejárta.
A nemzetiségek hagyományai is érdekelték
A kutatási eredményein is látszódik az interetnikus szemlélet. Kálmány sohasem elégszik meg azzal, hogy csak a magyar hagyományokat tárja föl, hanem a magyarsággal kapcsolatban lévő nemzetiségek (a Temesi bánságban szerbek, románok, németek) hagyományait is vizsgálja, sőt felekezettől függetlenül protestánsokat, ortodoxokat is számon tart. Ezen kívül élénken foglalkoztatja a nyugat-európai, francia, angol s főleg német néprajz, vagy ahogyan akkor nevezték: népismeret, országismeret. Elsősorban a német irodalommal folytat diskurzust, annak az eredményeire épít, ugyanakkor vizsgálja a magyarság keleti gyökereit is, az iráni, török és uráli népek esetében összehasonlító elemzéseket végez.
A korabeli német, francia, orosz szakirodalom és a kutatási eredmények terén szinte napra kész. Többször próbált Szegedre vagy valamilyen centrális helyre kerülni, ahol a tudománnyal állandó kapcsolatban lehet. Munkái Aradon, illetve Szegeden jelentek meg, azonban az 1890-as években ez kicsit lelassult, és csak az 1910-es betegsége, majd nyugdíjazása után kezdett el újra kutatni, publikálni. Iratainak, dokumentumainak, gyűjteményének nagy része a Magyar Nemzeti Múzeumban, ma már a Magyar Néprajzi Múzeumban található és ott is kutatható, valamint különböző közgyűjteményekben szétszórva.
Munkássága alapkő
Kálmány élénk levelezést folytatott és kapcsolatban volt kora legismertebb történészeivel, akadémikusaival, irodalmáraival. A magyar tudományos élet nagyon inspiráló alakja volt, hiszen Bálint Sándor, Ortutay Gyula elismerten az ő hatására kezdtek el kutatni, s nem véletlenül írtak is róla. Az összehasonlító népi emlékezetkutatásnak, az összehasonlító folklórkutatásnak alapja lett az ő munkássága. Kálmány volt az első, aki nem csak begyűjtötte, majd publikálta, hanem tudományosan is feldolgozta és összehasonlító perspektívába helyezte a szegedi nagy tájkutatást. Ilyképpen az ő munkássága képezi a modern folklórkutatás alapját.
Miklós Péter előadását követően a Faluház közönsége a pécskai (ahol Kálmány szintén papi szolgálatot teljesített) vendégekkel közösen átvonult a paplak elé, ahol megkoszorúzták a ház falán található Kálmány Lajos-emléktáblát. Itt Péter László egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész és folklorista méltatta a nagy előd – a legnagyobb magyar folklorista, ahogyan Móra Ferenc nevezte – múlhatatlan érdemeit.
Tuti, szegedma.hu
