Az angol halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek előtti estét jelenti. Gyökerei régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza. Elsősorban az angolszász országokban népszerű, de mára már az egész világon elterjedt, így Magyarországon, sőt Szőregen a napköziben is.
Az idén a halloween party három napos volt.
Az első napon tököket faragtunk, melyekből az aulában kiállítást szerveztünk. Már a világító tökfejek társaságában telt el a party második, legizgalmasabb napja. Ebéd után kezdődött a táncház, melyre előjöttek az osztálytermekből a hátborzongató zombik, vérszívók, vámpírok, az ijesztő boszorkák, a félelmetes szellemek… A kísértetiesen jól sikerült vámpírok bálja után a Művelődési ház felé vettük az irányt, ahol már cukorkával várt bennünket Ágó Rita kulturális szervező. Péliné Rita néni a könyvtárban stílusosan könyvjelzőket osztogatott a nem mindennapi látogatóknak. Innen a Magyar és Szerb utca forgalmát leállítva Maillard Camille szüleit és munkatársait látogattuk meg.
– „Cukrot, vagy életet” – harsogta több mint száz gyerek, mire kinyíltak az ablakok, s már repült is a sok édesség a halloweenesek közé.
Visszaérkezve az iskolába finomságok: sült tök, tökös rétes, boszorkány ujjak, gyönyörűséges halloween-torta várta a kiéhezett, megfáradt kis csapatot. Köszönet érte az ügyes, kreatív anyukáknak, és nagymamáknak.
A harmadik napon kézműveskedtünk, papírból tököket festettünk, színeztünk, horrorisztikus álarcokat készítettünk.
November 11. Márton napja, melyet a napközisekkel egy egész liba héten át ünnepeltünk.
„Hatan vannak a mi ludaink” körjátékba nagyon sokan beálltak, s így igazán jóízűt táncoltunk! A szomjúságot teával, az éhséget libazsíros, lilahagymás kenyérrel csillapítottuk. Megismerkedtünk Ludas Matyi történetével, készítettünk libás szélforgót, festettünk, színeztünk szép libás képeket, irtunk libatollal. A könyvtárban libás meséket és verseket gyűjtöttünk. Sümeghy Laura anyukájának, Barbarának köszönhetően lúdtalpmérést is beiktattunk a programba. Zárásként pedig darvadoztunk a Fehér-tónál.
Kirándulásunk napján, november 16-án már 30000-es példányszámmal tetőzött a létszám. Sándorfalva határában kis bunkereket kerestünk, fűbe lapultunk, úgy figyeltük távcsövekkel a fölöttünk v alakban elhúzó madárcsapatokat.
Köszönjük a Szőregi Kossuth Magánalapítványnak, hogy elutazásunkat a madárvonulás ünnepére anyagilag támogatta.
Csábi Ferencné, Napközis munkaközösség vezető
Szőregi Regélő, 2012. december
