Minden jó, ha a vége jó. Az egy éve bezárt szőregi Szerb utcai nyugdíjasklub története ilyen. Az idősekért alapítvány jött létre, és a ház is rövidesen kinyit.
Többször cikkeztünk róla, hogy négy szegedi gondozási központját zárta be januártól a fenntartó Szegedi Kistérség Többcélú Társulás, hogy spóroljon. A komplexumokkal együtt a nyugdíjasok nappali ellátását szolgáló idősek klubja is bezárt, többek között a szőregi Szerb utcában.
A szőregi nyugdíjasok nem hagyták annyiban, az önkormányzati képviselőjükkel együtt megoldást kerestek. Az „alvégiek”, ahogy magukat nevezik, a művelődési házba nem akartak bemenni, mert az nem olyan otthonos, és mert bérleti díjat kellett volna fizetni. A házat egykori tulajdonosa, Tolnai Györgyné hagyta a városra 1950-es ebesi internálása emlékére, hogy azt idősek gondozására használják.
Rózsavölgyi József javaslatára a közgyűlés meg is szavazta: a helyi Tömörkény István Művelődési Ház telephelyeként működik tovább a Szerb utcai ház, amelynek évi működési költségét, 3,5 millió forintot az önkormányzat elkülönítette a költségvetésben. Három szobában kiállítóterem lesz, ahol Kanalas István fafaragó életművét, Péter László helytörténész gyűjteményét és a rózsatermesztés eszközeit mutatják be. Az ebédlőben klubfoglalkozásokat, próbákat, szakköröket tartanak. A minap mozgolódást láttunk a Szerb utcai háznál. Az önkormányzati képviselő elárulta, a szükséges műszaki vizsgálatok elvégzése után berendezik a házat, gondnok is van, és nemsokára a helyi közösségek is használatba vehetik.
A közösség Tolnai-házzal vagy anélkül, de láthatóan élni akar. Három hónapja Szőregi Idősekért Alapítvány néven civilszervezet alakult, hogy összefogva gondoskodjon a szépkorú rászorulókról. Az elnökük egy helyi vállalkozó, Bálint János. Október végén a közeli rendezvényházban összejövetelt szerveztek. Több mint harminc idős ember töltötte velük az egész délutánját. Az árát jótékonysági vásáron és adományokból adták össze. Marhapörkölttel és rózsával várták a társaságot. A tiszaszigeti Szent Antal Katolikus Általános Iskola és Óvoda adott műsort, Miletin Emilné verset mondott. Igaz János szolgáltatta a zenét, és még tombolát is rendeztek, ahol mindenki nyert. Az estébe hajló délutánon énekeltek és táncoltak is a résztvevők, a legfontosabb kérdés viszont mégiscsak az volt: mikor lesz a következő?
Dombai Tünde, delmagyar.hu
