Anonymus krónikája szerint Ugek (Ügyek) vezér Emese (Emes) nevű feleségének, amikor gyermeket várt „álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette őt”. Emesének álmában úgy tűnt, hogy méhéből forrás fakad, s ágyékából dicső királyok származnak.”
A monda adja a kút témáját, és az a gondolat, hogy „egy folyó mutatta meg” az utat, amelyik a magyarokat elvezette a hazába – szinte megkívánja azt, hogy ne csak szobor álljon, hanem kút legyen az alapja, amelyből, mint „forrásból” inni lehessen. Honfoglaláskorra jellemző motívum hangsúlyozza a kort, amelyet megidézni kíván az ivókút.
A készülő kerékpárút, és az ezen elhelyezendő ivókutak – Emese – Árpád – Álmos – szép példája lesz annak, hogy összeköti az itt élő három falu népét.
Fotó: szoreg.hu
Máté István (1952) szobrászművész 1971-76 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mestere Pátzay Pál. Derkovits-ösztöndíjas. Elnyeri a Dante Biennálé fődíját, Ravennában; majd Firenze város aranyérmével tüntetik ki. 1992-ben megkapja az olasz köztársasági elnök érmét. 2002-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntetik ki. Tipikusan köztéri szobrász. Megbízásos munkáit, és a saját örömére készített plasztikáit egyaránt a biztos formaadás jellemzi. Történelmi és allegorikus alakok, funkcionális plasztikák és portrék adják az oeuvre többségét. Domborításokat is készít, de körplasztikái a jelentősebbek. Munkáit saját bronzöntő műhelyében maga kivitelezi.
