Tizennegyedik alkalommal nyílt meg a hagyományos Szőregi Rózsaünnep péntek délután, mely Magyarország egyetlen ilyen rendezvénye. A vasárnapig tartó virágparádé koncertekkel, kiállításokkal és táncbemutatókkal is várja az érdeklődőket.
Rózsaillat lengi be Szőreg Rózsa terét – a pénteki megnyitón Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő köszönetet mondott a helyiek lelkes csapatának és minden támogató intézménynek, cégnek, akik munkája nélkül nem jöhetett létre a rózsaünnep. Mint a képviselő kiemelte, külön köszönet illeti a rózsatermelőket is, akik több tízezer virággal járultak hozzá a szombaton felvonuló lovaskocsik feldíszítéséhez.
A holnap rózsáiért
Bodó Imre, Szőreg országgyűlési képviselője köszöntőjét történelmi visszatekintéssel kezdte. Mint mondta, a 19-20. század fordulóján a Maros és a Tisza szabályozásának köszönhetően jó termőföld kínálkozott a rózsatermesztéshez, így a magyar virágok már a két világháború között is világhírre tettek szert, bejárták Európa piacait is. 2004 óta hungarikumként tartják számon a szőregi rózsát, mely a szegedi nagytáj jó hírét viszi a világba. Szőregen, Deszken, Újszentivánon és Tiszaszigeten szakértő kezek gondos munkája nyomán terem a növény. A rózsa az ókortól kezdve kedvelt növény volt, a képzőművészetben, az irodalomban és a vallásban is megjelent. A középkorban Szűz Máriához kötötték, Magyarországon Árpád-házi Szent Erzsébet csodatételeinek jelképévé vált. “A rózsa mély keresztény szimbóluma mindig a jót, a szépet és a nemest jelképezte” – emlékeztetett Bodó Imre, majd azt kívánta, hogy a rózsaünnep Szőregnek ne csak a múltat és a jelent, hanem a jövőt is jelentse.
A megnyitó után a helyi óvodák és iskolák tehetséges diákjainak bemutatkozása következett, így a Magyar, a Szerb Utcai Óvoda, a Kossuth és a Karolina Iskola tanulói léptek fel énekes és táncos produkciókkal.
Jó illatú Rósás-kert
A Somogyi-könyvtár Szőregi Fiókkönyvtárában A rózsa az egyházi művészetben címmel rendeztek kiállítást. Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Somogyi-könyvtár igazgatója a tárlat megnyitóján elmondta, több szegedi, Grünn-kiadású könyv is látható a tárlók alatt az 1800-as évekből, mint például a “Jó illatú Rósás-kert, mellyben reggeli, estvéli és más imádságok találtatnak” 1826-ból. A 19. századi rózsás könyvek mellett napjaink irodalma is jelen van, mint a 2011-es A rózsa és jelképei Géczi Jánostól. Egyetlen más virág sem ihlette meg olyan sokszor a festőket, a szobrászokat, az építőművészeket, a költőket, az írókat, a muzsikusokat, mint a rózsa – hangsúlyozta az igazgatónő. A Biblia is többször említi, Babilon ékírási tábláin a szépség példaképének nevezik. Az egyiptomi falfestményeken is többször előtűnik a rózsaábrázolás, Néró római császár egy ünnepségen 200 ezer rózsaszállal díszítette palotáját. A keresztény kultúra kezdetben háttérbe szorította a pogánynak tartott rózsát, de a 13. században már a kolostorkertekben is megtaláljuk, illetve megjelenik a rózsafüzér, valamint a Mária-képek elmaradhatatlan eleme a rózsa. A mohamedán vallás szent növényként tiszteli, erről tanúskodik például a budai Rózsadombon Gül Baba türbéje. A magyar történelemben is sokszor szerepel a rózsa. Nagy Lajos király például 1348-ban aranyrózsát kapott a pápától, Árpád-házi Szent Erzsébet legendája szerint pedig a szegényeknek szánt alamizsna változott rózsává a szent kötényében.
Rózsás dzsámi
A rózsa egyszerre képes megjeleníteni az érzékiséget, az erotikát, és ugyanakkor a legnagyobb ideákat, a szépet, az igazat és a jót – ez adja a rózsáról alkotott képünk dinamikáját – mondta el a kiállításhoz kapcsolódó előadásában Miklós Péter történész. Valamennyi nagy világvallásban és főként a három nagy monoteista hitvilágban a rózsa mély szimbólum. Egy iszlám példa az egykori szegedi dzsámi, melynek belsejét rózsaábrázolások díszítették, kívülről rózsakert övezte. A zsidóság a biblikus növények közt tisztelte a virágot. Löw Immánuelfőrabbi a zsidóság növénykultúrájáról írott munkájában értekezik a rózsa zsidó vallásban elfoglalt helyéről is, nem véletlen, hogy a szegedi Új Zsinagóga kertjébe a keleti virágok mellé rózsát is telepített.
Mária rózsája
Természetesen a kereszténységben is fontos szerepe jut a rózsának. Rozália vagy Rózsa – 4. századi vértanú palermói szent – kultusza nagyon népszerű volt az Alföldön, de egész Európában is. Szent Rókushoz hasonlóan járványok ellen könyörögtek hozzá, művészeti ábrázolásokon gyakorta jelenik meg rózsával. A rózsa Szűz Mária-szimbólum is. Szintén biblikus kötődése van Jerikó rózsájának, a jerikói feltámadó növénynek, mely a hagyomány szerint évszázadokat bír ki anélkül, hogy víz érné – a sivatagban megszárad, majd ha megöntözik, újraéled. Ezért a feltámadás szimbólumának tekintették, és Szűz Mária rózsájának nevezték a középkori Európában (az iszlámban pedig Mohamed próféta lánya, Fatima kezeként emlegették). Szűz Mária maga is az örök élet emberi példája, aki apától és anyától született, azonban a katolikus tanítás szerint élete végén nem halt meg, hanem a Megváltóval, Jézussal való bensőséges kapcsolata miatt, testestől-lelkestől a mennybe vétetett – magyarázta Miklós Péter. A bencések és ciszterciek kolostoraiban már olajalapanyagként és gyógynövényként is használták a rózsát. A domonkosoktól származik a rózsafüzér-imádság – a füzér szintén a rózsa királynőjét, Szűz Máriát jelenítette meg.
Azt, hogy a világunk nemcsak horizontális, hanem vertikális is, az ember tudata a spirituális felé is nyitott, nagy meggyőződéssel vallották a rózsakeresztesek a 17. században. Világképüket egy kereszttel ábrázolták, melynek közepe egy rózsa volt, az örök élet jelképe. Úgy vélték, hogy mikor az ember egyensúlyban van a horizontális és a vertikális síkban, akkor megtalálta örök életet – tudtuk meg a történésztől.
Arany Mihály, szegedma.hu
Kapcsolódó anyagok
