Hetven éve szentelték pappá Szarvas Béla atyát, az évforduló napján, 2012. május 10-én tartotta rubinmiséjét. A 93 éves atya a hét évtizedes papi szolgálatával „a szeretetben élen jár, az igével táplál”.
Szarvas Béla 1919. január 10-én, Detroitban született. A szülei az első világháború előtt, a tisztes megélhetés reményében vándoroltak ki Amerikába. Hatéves volt, amikor édesanyjával hazatértek. Édesapja az Egyesült Államokban maradt – ott halt meg egy üzemi balesetben. „Édesanyámnak sikerült egy negyvenholdas földet vásárolnia a Tisza-tó környékén. Abból nevelt föl, taníttatott engem. Mezőkövesden végeztem a gimnáziumot, majd Szegeden a teológiát, jezsuita nevelés alatt” – idézte fel Szarvas atya.
A szegedi teológiai tanulmányait követően 1942. május 10-én Glattfelder Gyula püspök szentelte pappá. A 70 esztendős papi szolgálata segédlelkészként kezdődött Nagykamaráson, majd Magyarbánhegyesen. Dombiratoson adminisztrátorként, majd Kiszomboron segédlelkészként, később Ferencszálláson külkáplánként tevékenykedett.
1950-ben került Röszkére, Kistelek valamint Újszeged következett. Majd 14 év után kapta meg első önálló helyét, szervező lelkész lett Klárafalván, ahol két évig szolgált, innen került plébánosként Tiszaszigetre, ahol 12 évig végezte hivatását. 1970-től Szőregen 25 évig, nyugállományba helyezéséig volt plébános. 1969-től tanácsos plébános volt, majd 1984-től tiszteletbeli kanonokká választották.
„Mindenütt jó volt, mert feltaláltam magam, és meg tudtam találni a hangot a közösséggel, a fiatalokkal” – emlékezett vissza az atya. Csak a párttal nem tudott „egy nyomra menni”, „kikezdték”: többször kihallgatták, nyomoztak utána, melynek következtében súlyosan megbetegedett. „Mégis, inkább örömöm volt a papi életemben, mint nehézségek – jóllehet ezek is akadtak, kibírtam.”
„Gyerekekkel, felnőttekkel, fiatalokkal egyaránt szívesen foglalkoztam. A legfiatalabbaknak hittanórát tartottam, a felnőttekkel az egyesületekben foglalkoztam, a fiúkkal a KALOT-ban (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete), a lányokkal a KALÁSZ-ban (Katolikus asszonyok és Lányok Szövetsége). Szívesen, örömmel végeztem a szolgálatot” – így Szarvas atya.
Most is találkozik még korábbi tanítványaival, akik felemlegetik azokat az időket, amikor tanulhattak tőle. Jó szívvel emlékeznek arra is, hogy mennyire pozitív hatással volt rájuk. A kisebbeknek gyakorta tartott játékdélutánokat, a nagyobbakkal pedig szívesen futballozott – ő volt az egyházmegyei futballcsapat kapitánya.
„Szép pálya volt a papi élet, rengeteg élményem volt, megbecsültek, szerettek” – zárta gondolatait az atya.
Arany Mihály, szegedma.hu
