Már régóta örömet okoz nekünk, hogy a Somogyi könyvtár Szőregi fiókkönyvtára rendszeresen szervez kiállításokat, melyek ingyen és bármikor látogathatóak a könyvtár nyitvatartása alatt és új meglepő információkat, gyűjteményeket és tevékenységeket mutatnak be szűkebb lakóhelyünk életéből. Ilyen újdonság volt számunkra Rácz Mihály: Tárgyak, emlékek a vasút történetéből című tárlata, amely egészen a gőzmozdony romantikájáig vezette vissza emlékeinket. Ez a lelkes gyűjtő bemutatott ezen az aránylag kis helyen sok vasúti emlék között egy 1937-ből való tekerős, csengős telefont az állomások közötti jelzések továbbítására, melynek hangjára gyermek-koromból még nagyon jól emlékszem. Láthatóak a tárolókban karszalagok: „Állomásfőnök”, „Málházó”, „Kapus”, „Rendész”, stb. felirattal ráhímezve, nagy csomó pecsét, térkép és működési szabályzat.
Megtekinthető a „Weitzer János Gép, Waggongyár és Vasöntőde RT. Arad 1894” cégjelző vas táblája, a kalauzok kellékei, a jelzőlámpák, a vasúti igazolványok és egy gyönyörű szárnyas-kerekes zászlórúd-csúcs is. Egészen nagy lámpák is vannak a tulajdonában, mint az egykori 424-es mozdonyé, vagy a „lassú menet lámpa” és a szemaforok lámpái. Majd jönnek a hangjelző készülékek, mint a gőzmozdony duda, jelző kürt, villamos mozdony(V43) kürtje, melyek már hangszer formájúak Más jelző eszközök, mint piros és sárga zászlók, fehér fényű jelzőlámpák is helyet kaptak itt, melyekre szigorú mozdulat-sorokat írtak elő egy-szavas utasítások távolból való teljesítésére. Végül a vasutas ruha, sapkák, rangjelzések és a kisfiúk kedvence a zöld „palacsinta-sütő”.
Nem vagyok szakember ebben a dologban, de ez a kis bemutató teljesen megértette velem egy kicsit már távolodó világ romantikáját. Újra láttam, az este szálló szikra-esőt, melyet a vonatablakból csodáltunk, hallottam a gőzmozdony pöfögését és átéltem újra gyermekkorom nagy eseményeinek tűnő ritka utazásait. Egy pillanatra még azt is láttam tisztán, hogy a háború után ide-oda vándorló, felmálházott emberek ülnek a vagonok tetején és mindenhol fűzérben lóg a sok ember. És akkor is, és talán most is komoly, szigorú vasutasok ügyeltek a rendre és szabályokkal vigyázták a vasút biztonságát.
A kiállítás csak március hónapban volt nyitva. A gyűjtő kérését tolmácsolva nagy megtiszteltetés lenne számára, ha bárki bármilyen tárggyal gazdagítaná gyűjteményét, mellyel már tíz éve foglalkozik.
Kiss Istvánné
