Hosszú idő után végre beköszöntött az igazi tél.
Nekünk, madárbarátoknak ekkor jön el az igazi dologidő. Innentől kezdve nagy felelősség van rajtunk, hogy biztosítsuk a nálunk maradt madarak számára a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot és az állandó vízforrást.
A gyerekeket bevonva napi program az etetők és az itatók folyamatos figyelése, feltöltése. Érdekes volt az óvodásoknak mikor a levett odút kinyitottuk. Láthatták benne, hogy a kis szárnyasok mivel és hogyan bélelik ki otthonukat.
Az ablak közelében elhelyezett cinkegolyók remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy evés közben és közelről gyönyörködhessünk ezekben a kis állatkákban és lássuk az eredményét a szorgos és kitartó munkánknak.
A gyerekek családjukat bevonva hozzák az eleséget, amit ők tölthetnek az etetőbe. Jutalomból a gondoskodásukért a „Madárbarát” jelvényt viselhetik aznap a ruhájukra kitűzve.
A szárnyasok jelenlétét nem csak a magok megfogyatkozásából, hanem a fa alatt található lábnyomokból is észlelhetik a gyermekek. Ezeket összehasonlítjuk és találgatunk, hogy melyik kis állat járhatott ott és lakott jól a mi jóvoltunkból.
Óvodásaink a sok tapasztalatszerzés által új ismeretekhez jutnak, erősödik bennük az állatok iránt érzett szeretet, fejlődik empátiás érzékük, gazdagodik szókincsük.
A hideg idő után is meg lesznek az örömteli teendőink. Már most teli vagyunk ötletekkel és készülünk a tavaszra.
Biztosak vagyunk abban, hogy az egy év leforgása után elmondhatjuk, hogy sikeresen vettünk részt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által hirdetett Madárbarát Kert Programján.
„Hóembernek, se keze, se lába…„- énekeltük a gyerekekkel, amikor leesett a régen várt hó és számukra is igazán, kézzel foghatóan beköszöntött a tél. Bár a fű még kikandikált a ritkás hótakaró alól, de Jutka „mama” már elővette a szánkókat. Nagyokat hócsatáztunk, szánkóztunk, lapátoltuk a havat, gyűjtöttünk jégcsapot, és megfigyeltük a gyerekekkel hogyan fagy be a víz a kihelyezett edényekbe. Ezeket az edényeket később bevittük a terembe és a gyerekek rácsodálkoztak, hogy ismét víz lett belőle. Elmondhatjuk, hogy a télnek kihasználtuk minden adódó lehetőségét.
Sajnos az enyhe tél miatt a fertőzések is gyakoribbak a kisgyerekek között, ezért sűrűbben megcsappan a csoportok létszáma. Az óvónők ezt ügyesen, a bajból erényt kovácsolva, az ott lévő gyerekek egyéni fejlesztésére, kapcsolatuk elmélyítésére tudják fordítani.
Az óvoda munkatársai
