„Az Úristennek szánt épület az anyagi nehézségek ellenére is el fog készülni.” Ezt Makovecz Imre mondta a Szőregre tervezett Rózsakápolnáról, még tavaly nyár végén, amikor a magyar organikus építészet világszerte elismert művésze nálunk járt, s elfogadva Rózsavölgyi József részönkormányzati képviselő fölkérését, elkészítette a szőregi temetőbe szánt szentély és ravatalozó terveit.
Makovecz Imre a Rózsa-kápolna fölszentelését már nem érhette meg: 2011. szeptember 27-én, életének 76. évében elhunyt.
Életműve, emberi és művészi teljesítményének értékelése sokak számára ad kikerülhetetlen feladatot. „Karizmatikus volt, tanítványait és kritikusait magával ragadó mester, aki a világ megváltoztatására és nem dekorálására szövetkezett” – írja róla egyik méltatója.
Aki csak egyszer is beléphetett Makovecz valamely templomába, átjárta és megérintette valami szavakba nehezen foglalható érzés mindabból a tudásból, amivel valamennyien születünk, s ami az anyaföld, az evilági lét és az örökkévalóság között teremt kapcsolatot.
„Templomába” írtam, mert Makovecz Imrének mintha valamennyi épülete az Istennel beszélne. S ha hagyjuk hatni magunkra a falak határolta teret, követjük tekintetünkkel a szirmokhoz, levelekhez és más élő testekhez hasonló boltívek vonalát, s elcsöndesült lélekkel állunk néhány percig az ablakokon beszüremlő fényben, részesei lehetünk ennek a párbeszédnek.
Fontos tudnunk, hogy Szőregen kétszáz év után létesülhet újabb egyházi intézmény. A római katolikus templomot éppen két évszázada, 1811-ben kezdték építeni, Vedres István tervei alapján.
Bizonyára sokan hallották már, hogy a Rózsa-kápolna építésére gyűjtés indult: 1000, 2000, 5000, 10.000 és 20.000 forintos értékben vásárolhat téglajegyet, aki a maga lehetőségei szerint segíteni tudja a nemes célt. A helyi lakóközösségből máris akadt, aki faanyagot ajánlott föl az építkezéshez. A kezdeményezést támogatja a Szőregen élő B. Nagy László országgyűlési képviselő is.
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – írja Weöres Sándor: A teljesség felé című ciklusában. Ezt a „létrát”, a földhözragadt léttől elemelkedő utat kínálja föl nekünk minden épületében Makovecz Imre, akinek kápolnája egészen bizonyosan elkészül majd a szőregi temetőben, ha közös akarattal és áldozattal hozzátesszük a magunkét a terv megvalósításához. Ki-ki, amennyire erejéből futja. „Kőről-kőre, ahogy a Szent Ferenc életéről szóló Zefirellifilmben láthattuk, építhetjük föl a kicsinyke templomot, s vele testi-, szellemi-, lelki önmagunkat.
Nyilas Péter, Szőregi Regélő, 2011. november
