„Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra” – fogalmazta meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kapcsán Albert Camus (1913–1960) Nobel-díjas francia író. Szegednek és – az akkor még önálló község – Szőregnek is szerep jutott a „magyar október” eseményeinek sodrában.
Az 1956. október 23-án Budapesten lángra lobbant forradalomhoz a szikra Szegeden keletkezett, mégpedig a szegedi egyetem falai között és a szegedi egyetemisták szívében. Október 16-án ugyanis a szegedi egyetemi és főiskolai hallgatók megalapították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ), amely előbb a felsőoktatásban jelenlévő hallgatói érdekképviselet erősítését, majd – október 20-i nagygyűlésén – a magyar politikai rendszer demokratikus átalakítását követelte.
Szőreg sem maradt ki a forradalom eseményeiből. 1956. október 28-án délelőtt a kultúrházban gyűlést tartottak, amelynek szónoka Hajas József, a népfront korábbi helyi elnöke volt. Ekkor azonban már elszabadultak az indulatok, s az összegyűlt tömeg a vörös zászlókat, a gyűlölt pártjelképeket, a kommunista diktatúra ideológusainak és fönntartó politikusainak olajfestményeit összeszabdalta és kidobta. Ugyanaznap délután megválasztották a szőregi forradalmi bizottság tagjait is: tisztségviselő Szeles József – mint elnök – és ifj. Kasza Pál (titkár) lett. Szeles Józsefnek emiatt aztán több mint fél évet kellett eltöltenie a kistarcsai internálótáborban.
A forradalom leverése utáni megtorlás idején a Szeged járási rendőrkapitányság készített egy kimutatást azokról, akik 1956 októberében a szegedi járás területén tevékenyen részt vettek – akkori szóhasználat szerint – az „ellenforradalmi cselekményekben”. A dokumentum – amelynek Szőregre vonatkozó adatait Péter László Az ezeréves Szőreg (2001) című kötetében közölte – szerint Kasza István, Ökrös István, Tóth József, Szántó Sándor, Szigligeti Imre, Szeles József, Bosnyák Ferenc, Csonka István, Péter László, Bakos János, Szirovicza József, Hegyközi Ferenc és Kása Ferenc szőregi lakosok vállaltak szerepet az 1956-os forradalomban.
Az 1956-ot követő véres megtorlásoknak van szőregi mártírja is. Földesi Tibor (akinek eredeti családneve Hornyák volt) ugyan a szegedi szülészeti klinikán született 1923. július 9-én, de szőregi család gyermeke volt, s gyermek- és fiatal korát a faluban töltötte. 1956-ban villanyszerelő szakmunkásként dolgozott, így lett tagja a forradalom idején a városi munkástanácsnak, majd a szegedi forradalmi bizottságnak, amelynek később elnökségébe is beválasztották. Ő vitte be az öthalmi ávéhás laktanyából a szegedi városházára a rádióberendezést. Emiatt a forradalom leverése után menekülnie kellett. Ausztriában, majd Nyugat-Németországban dolgozott. Amikor családját (feleségét és két gyermekét) anyagilag támogatandó visszatért, fölismerték, letartóztatták, halálra ítélték és 1958. január 31-én kivégezték. (Földesi Tibor életét Bálint László 1998-ban megjelent kis kötetben dolgozta föl.)
A szőregi lakos Péter László irodalomtörténész professzor, Szeged város díszpolgára az 1956-os forradalommal kapcsolatos írásait (1956 előtt, alatt, után), valamint az államszocialista diktatúra alatti megfigyelésének dokumentumait (Az én besúgóim) önálló könyvben adta ki. Tanújelei ezek a testet és a lelket megbéklyózni kívánó 1948 és 1989 közötti emberellenes politikai rendszernek.
Miklós Péter, történész, Szőregi Regélő, 2011. okróber
