Nem jól tudja az Idegen szavak szótára: az imposztor elsősorban nem csibész, kópé, mákvirág, jómadár, gazember, ezek csak későbbi, kedélyeskedő jelentésárnyalatok. A régi magyarországi latinságban ez jelentette a betyárt. Még a betyárvilág kezdetén, a 19. század elején. Akkor, amikor a betyárüldöző csendbiztosokat perzekútoroknak nevezték…
Hérosztratosz Kr. e. 356-ban Epheszoszban fölgyújtotta Artemisz istennő templomát. Róla hérosztrátoszi hírűnek mondjuk, aki gonosztettével szerzett magának hírnevet. Ilyen volt a szőregi imposztor, Lakatos Mihály is.
Újság nem volt még akkor, tetteit nem őrzik nyomtatott betűk. De annál érdekesebb, hogy nevét, életrajzát a szőregi plébánia háztörténete, a Historia domus örökítette meg.
Mégpedig az első kötete. Megírtam már (Az ezeréves Szőreg, 2001), hogy a szőregi plébánia háztörténetét, amely jó ideig a község történetének is egyetlen forrása, 1822-ben kezdte írni az akkori parókus, Pichler János (1779—1839). Nem tudjuk, hol született, hol hunyt el, csak azt, hogy 1804-ben szentelték pappá, és ismeretlen helyeken végzett segédlelkészi szolgálat után 1814-ben lett Szőregen plébános. Az ő ideje alatt épült tehát föl a mai templom, amelyet 1816. november 25-én, Katalin, a búcsú napján Pálfy Sándor szeged-palánki (belvárosi) plébános, vicearchidiaconus (alesperes) szentelt föl.
Visszamenőleg 1808-tól próbálta összefoglalni az egyházközséggel történteket. Utána azután „naprakészen” folytatta. Már az első lapokon szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy „a szőregiek leghírhedtebb imposztora” Lakatos Mihály. Később, amikor 1833. december 3-án Lakatos Mihály meghalt, két lapon át ismertette hérosztratoszi pályáját. Itt már azt a jelzőt adta neki: „Szőreg első imposztora.”„ Magyarország leghíresebb szőregi imposztora.”
Lakatos Mihály nevét a betyárvilág legalaposabb földolgozója, Békés István (Magyar ponyva pitaval, 1966) nem ismeri, holott a betyárvilág „úttörője” lehetett: csak Angyal Bandi (1760—1805) volt vele nagyjából egykorú, a többi híres betyár (Zöld Marci, Rózsa Sándor, Bogár Imre, Patkó Bandi stb.) mind később született, tehát utána következett.
Lakatos Mihály 1780. június 14-én született Szőregen. Apja Lakatos Ferenc, anyja Botka Erzsébet. Anyjának vezetéknevét 1997-ben, mikor Szarvas Béla plébános lehetővé tette számomra, hogy először tanulmányozzam a Historia domust, s írjak róla, nem tudtam elolvasni. Most, Gruber László plébános ismét megengedte, hogy mai technikával, fénymásolóval és szkennerrel vizsgálhassam, igénybe vehettem öreg barátom és kollégám, a 93 éves Rakonczai János szakértelmét. Ő nemcsak el tudta olvasni a szálkás betűket, de le is fordította a kérdéses szöveget, s ő olvasta így az imposztor anyjának a nevét.
Pichler János még ezt írta róla: „Már fiatalon híres volt részegeskedéséről és kurválkodásáról Szőregen. Haszontalan szülő mihaszna fiaként, rossz példát követve már fiatalon üldözte a hatóság. Különböző bűncselekményei miatt besorozták a hadseregbe. Onnan rokona, Lakatos Mátyás kiváltotta. Fizetségért mint családapát kiengedték. Ezután feleségével, a szegedi Erdélyi Erzsébettel szerény körülmények közt éldegélt. Lakatos Mátyás halála után, ahogyan hitelt érdemlő módon mesélik, szerelmi kapcsolatot létesített a beléje szerető (olvashatatlan, idegennek látszó vezetéknevű) Dianával. Heteken át viszonyt folytatott vele, majd elemelte a pénzét, és visszatért korábbi életmódjához. Itthon ritkán tartózkodott, de a magyarok közt tehetőssé vált. (Pichler plébános azért tartotta fontosnak itt a nemzetiséget említeni, mert akkor Szőregen a szerbek voltak a tehetősek, a földes gazdák; a magyarok szegények: gányók, a szerb gazdák béresei…)
Az imposztor takarékosságáról híres feleségétől más asszonyok kedvéért csúnyán elvált. Az asszony 1832. május 1-jén hirtelen meghalt. Lakatos Mihály a következő évben feleségül vette az oroszlámosi (ma banatska aranđelovói) Virágh Teréziát, aki addig már kétszer is férjnél volt. A szerelmes férfiú az asszony előző házasságaiból született valamennyi gyermekét (Andrást, Mihályt, Ferencet, Jánost) a magáénak ismerte el. Lakatos Mihály halála után a testvérek pörösködtek egymás ellen az örökségért, főképpen azért a kincsért, amelyet az imposztor bizonyára ebül szerzett. A latin szövegben saccus olvasható. Ezt egyaránt fordíthatunk pénzes zacskónak is, gabonás zsáknak is, így nem ítélhető meg mértéke, értéke.
Az imposztor valamely rokona értesítette a plébános urat, hogy Lakatos Mihály halálán van, de ő hiába várta, hogy felesége és fiai majd a halálos ágyhoz hívják, az imposztor — mindössze 53 éves korában — bűnbocsánat és a betegek szentsége nélkül távozott a túlvilágra.
„1833. december 9-én hajnali 4 órakor elhunyt Lakatos Mihály, Szőreg és Magyarország első imposztora.”
Péter László, Szőregi Regélő, 2011. április
