Szalma- és istállóillatban telik a nyár
Nyáron az állatokat szerető gyermekek számára ideális táborhely lehet egy lovasiskola. Szőregen, Bárdoséknál hetente indulnak táborok, melyekben a lurkók kedvükre lovagolhatnak, ismerkedhetnek az állatokkal.
– Ki megy a Virtuszra? – hangzik a kérdés, és rögtön gyerekkezek lendülnek a magasba. Mellette még Simi és Göbe is kínálja a hátát a gyerekeknek, sőt az utóbbi 3 hónapos kiscsikója is lelkesen köröz velük. Az ifjak zsibongnak, hátrafelé ugyan még nem tudnak nyilazni, mint honfoglaló őseink, de a karkörzés már remekül megy. Egyenes háttal, peckesen ülnek a színes nyergekben. Tényleg lovas nemzet a mienk.
Szőreg mellett, a Bárdos Lovasiskolában ötnapos turnusokban 8 gyerek táborozik. Reggel 8-tól 4-ig vannak itt, de olykor 7-ig is maradnak. Nem bírnak betelni a hellyel. – Öt éve rendezzük meg ezt a tábort. Az iskolát 1996-ban hoztuk létre, a férjemmel azóta ennek élünk – meséli Bárdosné Rózsa Hédi tulajdonos. A Némó Úszósuliból is naponta jönnek gyerekek, hogy egy órát lovagoljanak. Szűcs Márton például egész héten jár ide. A hét és fél éves, örökmozgó „kicsi huszár” annyit árul el magáról, szereti a lovakat, de nem lesz sem biológus, sem lovász.
Pedig alkalma lenne kitanulni a mesterséget, a lovaglás mellett a lurkók tisztítják és nyergelik kedvenceiket, az almot is rendben tartják. Marci kivétel. – Én nem takarítok, inkább irányítom a lányokat – jelenti ki, s a szeme alatti monokli is arra enged következtetni, egyenes ági leszármazottja lehet a nagy magyar betyároknak. Csakúgy, mint Tamás, aki egy nálánál kétszerte nagyobb ostorral hadonászik éppen.
– Csókolóznak a lovak – mutatja Anna a barátnőinek, és közeledik az összehajló állatok felé. – Nem rúg meg? – aggodalmaskodik egyikük. – Majd kiderül – hangzik a válasz. De nem lehet baj, a gyerekekre ugyanis rutinos lovaglók felügyelnek, például a gazda lánya, Adrienn, aki versenyszerűen lovagol, és számos szép eredményt ért már el.
Délidőben a gyerekek ebédelni mennek a közeli étterembe, az állatok pedig a hűs istállóban abrakolnak. Miután véget ért a lovaglás, a gyerekek minden lovat alaposan lecsutakolnak. Ilyenkor pedig egymás lefröcskölésére is remek alkalom nyílik.
Öt esztendeje lovagol Káity Anna, nem volt hatéves, mikor először nyeregbe pattant. A hatalmas állatok mellett liliputi méretűnek tűnik, mégsem fél a lovaktól. – Nagyon okosak, csak meg kell őket ismerni – mondja. S persze nem árt egy kis kényeztetés sem: almát, kockacukrot, répát hoz nekik. Már szalad is hozzájuk, mezítlábasan, napbarnítottan.
A friss szalma, az istálló illata tölt be mindent. A szülők nyugodt szívvel hozhatják ide nyáron gyermekeiket, egész nap lekötik őket, friss levegőn vannak, mozognak, estére pedig garantáltan hullafáradtak.
Délmagyarország Online, 2006. augusztus 10.
