A szőregi részönkormányzat és a Tömörkény István Művelődési Ház szervezésében megrendezésre került a hagyományos majális. Volt ott bográcsos főzőverseny, madárijesztő-készítés, énekelt vidám dalokat a szőregi Sárgarózsa Népdalkör. Volt ott 11-es rugó verseny, kifestő a gyerekeknek, volt sátor kantin, enni-innivaló, ami szem-szájnak ingere, nem volt hiány semmiből, szólt a zene, sütött a nap.
Egyszóval minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A bográcsos főzőversenybe benevezett a Nyugdíjas klub tagsága is Karl Hubertné vezérletével. Ő forgatta a bográcsot, no meg a fakanalat, a gázégő pedig ontotta a főzéshez szükséges meleget. Meg is főtt az pontosan déli 12-re, ekkorra megérkeztek az éhesek, de előkerültek a pálinkás üvegek is. Ment a kínálás, a versengés, kinek a pálinkája a finomabb; szerintem az volt a legfinomabb, amiből legtovább lehetett inni, illetve, amiből a legtöbb volt. Ezután mindenki helyet foglalt az asztalnál és kezdetét vette a falatozás a finoman elkészített marhalábszár pörköltből.
Egyszer csak megérkezett a szigorú zsűri, aki kóstolót vett az étekből, amit igen jónak ítéltek, mert az eredmény hirdetéskor a nyugdíjasklub főztjét ítélték a legjobbnak, első helyezést értünk el. Etelka vehette át az elsőnek járó oklevelet és a legnagyobb fakanalat. A madárijesztők kerültek sorra, ahol Tóth Lajosné vehette át a zsűri elismerő oklevelét. Ebéd után előkerültek a házi készítésű finom sütemények is, folyt a kínálgatás, a kóstolgatás, fogytak a jobbnál jobb falatok, amire csúszott a jó nedű is, a finom étel, no meg a test is kérte a magáét. Így hát adtunk a testnek. Szólt a zene, még egy kicsit táncoltunk is a poros fűben, de ez nem zavart senkit. Közben elmostuk a bográcsot, a társaság egy része elindult hazafelé, összepakoltunk és mi is követtük a többieket. Szép volt, jó volt, jövőre is eljövünk.
