Abasáron rendezték meg a 2010. évi Katonadal és Bordal Fesztivált, ahova meghívást kapott a Szőregi Sárgarózsa Népdalkör is. A meghívásnak örömmel tettünk eleget. A meghívást követően nagy készülődésbe és szervezkedésbe fogtunk. Mivel közös karnagyunk van a Petőfitelepi Szépkorúak Népdalkörrel, így adott volt, hogy velük közösen utazzunk, de egyébként is jó a kapcsolat a két Dalkör között.
Eljött a nap az indulásra, már korán hajnalban keltünk, hogy időben odaérjünk, mert 17. fellépők voltunk. Sikerült időben odaérni már vártak az ismerősök bennünket, mert tavaly már voltunk Abasáron, így nem ismeretlen helyere mentünk. Baráti fogadtatásban részesültünk: volt ott pálinka, kalács, ásványvíz, kávé. Telt az idő, készülni kellett a fellépésre, átöltöztünk és vártunk a sorunkra. Mikor szólítottak bennünket a színpadra, elénekeltük az általunk vitt katonadalt, amit a publikum nagy tapssal jutalmazott. Megkaptuk a gyönyörű mellékelt emléklapot. Ez egy kétnapos nemzetközi, valamint országos fesztivál volt, olyan csodálatos, általam eddig még soha nem látott, gyönyörű népviseletekben felvonuló népdalkörök szereplésével, hogy csoda volt
olyan környezetben részt venni és dalolni. Délutánra véget ért a dalolás, következett a vacsora az egyik abasári szőlősgazda, Rostás János pincéjében. Már főtt a finom gulyás, de el kezdett esni az eső, így bevonultunk a présházba, ahol szintén pálinkával és kedvességgel fogadtak minket. Szólt a tangóharmonika, a szakszofon, szólt az ének, folyt a bor. A plafonon volt a hangulat, az eső továbbra is vigasztalhatatlanul esett, sült a palacsinta a sátorban, mi pedig mulattunk, ahogy kell. Mikor már mindenki jól kimulatta magát és kellőképpen elfáradt végetvetettünk a zenének, és hazamentek az énekesek. Hát így volt valahogy Abasáron.
Balázs István
