A környezetéből kiemelkedő löszháton épült a szerbek első kőtemploma. A népi emlékezet szerint ezen a helyen állt korábban a fából épült ortodox templom is. A mai templom titulusa mint az előzőé: Kisboldogasszony („Isten anyjának születése”).
A löszháton mesterségesen fölmagasított templomdombot 1,5-2,5 méter magas téglafal övezi. A domb két oldaláról nyílik vasrácsos kapun át följárat. A latin kereszt alaprajzú templom hossza 26 méter, szélessége 9 m (a szinte csak jelzésszerű kereszthajónál 9,60 m), a párkány magassága 8 m, a tetőgerinc 13 m, a torony 29 m magas. A kelet-nyugati tájolású épület főbejárata a nyugatra néző torony alatt nyílik. A kőkeretes, szépen díszített ajtó fölött vakolatból mintázott timpanont találunk. A hangsúlyos koronázópárkány fölött attikaszerű mellvédfal nyúlik föl a torony alsó harmadáig. A főhomlokzatot és tornyot is erőteljes lizénák keretezik, melyeket a vakolatba mélyített vízszintes osztásokkal tagoltak. A torony félköríves ablakait hangsúlyos – az 1992-i festéssel szépen kiemelt – keretezés díszíti. Rendkívül mozgalmas a barokk toronysisak, melyet 1992-ben ismét vörösrézzel borítottak.
Az oldalhomlokzatokat az ablakok kiosztásának megfelelően szintén lizénák tagolják. Az oldalbejáratok kis kiugró kapuépítményekből nyílnak. Itt a legszélesebb a templom (12,30 m). A kőkeretes ajtók a főbejárathoz hasonlóan vannak díszítve.
Az egyhajós, négyosztatú templom szentély előtti utolsó negyede mintegy 60 centiméterrel kiszélesedik (kereszthajó). A csehsüveg boltozatokat hangsúlyos hevederívek választják el, s a főpárkány magasságában keresztvasak erősítik. A boltozatok négy sarkába ovális keretekben szentek képeit festették, a hevedereket virágmotívumokkal, míg a boltozatot kék alapon szórt arany csillagokkal díszítették. A főbejárat fölötti (újabban beüvegezett) karzatot, a fölötte emelkedő tornyot három erőteljes, félköríves boltozat tartja. Korábban itt állt a keresztelőmedence.
A karzatra és onnan a toronyba vezető lépcső külső oldalajtón át közelíthető meg. A karzat előtti állószékekkel elhatárolt rész a nők helye. A falakat szentek képei s templomi zászlók díszítik. A mintegy hat év alatt fölépült templom az 1849-i harcokban súlyos károkat szenvedett. Leégett a tetőzet és a torony is. Az 1860-as helyreállítás után 1912-ben az épületet teljesen fölújították. Ekkor erősítették meg keresztvasakkal a boltozatokat, és új belső festést kapott a templom.
Az ikonsztázion zöme is az 1912. évi renováláskor készült. Négy sorban helyezkednek el a keretbe foglalt szentképek. Az alulról a második, a fősorban ovális keretben balról: Szent Miklós, majd az északi ajtón Szent István, tovább Szűzanya a kisdeddel, a szépen faragott királyajtón Szűz Mária, Gábriel arkangyal (az örömhírvétel) s tovább Jézus Krisztus, a déli ajtón Mihály arkangyal, végül Szent János képe van. A királyajtó fölött (alulról a harmadik sorban) az utolsó vacsora ábrázolását helyezték el. Ettől balra Jézus születésének és megkeresztelésének még a régi ikonosztázból megmaradt és Vasa Pomori¹ac, illetve Slavko Gigiæ által a 18. század végén festett képei találhatók. Továbbhaladva Jézus föltámadásának jelenetei, míg jobbra az Úr napja, az apostolok és ismét a föltámadás képeit láthatjuk. A negyedik, a legfelső, a szentek sorában középütt a Szentháromság, s többek között Szent Demeter és Szent Lázár képeit helyezték el. Az ikonsztázion legalsó sorában pedig az ószövetség, Izsák próféta és Káin történeteit láthatjuk. A királyajtó előtt baldachin áll.
A nyolcszög öt oldalával záródó, szintén boltozott szentélyt a templom tengelyében elhelyezett egyetlen ablak világítja meg. A diadalíven ószerb fölírás hirdeti: Isten neve szent és örök életû. A szentélyt elválasztó diadalív falában fekete márványtábla őrzi a templom 1912-i újjáépítésére adományozók neveit. Az elhamvadt régi ikonsztázion néhány megmaradt képét kihalt családoknak a templom falait borító szentképei között helyezték el. Különösen megbecsülik Fekete Mária fára festett és Szűz Mária 1860-ban készült szentképét. Az ikonsztázion jobb oldalán szépen faragott püspöki szék áll.
Az ikonsztázion mellett az egyik oldalon Aranyszájú Szent Jánost, a másikon Szent Miklóst ábrázoló táblaképek érdekessége, hogy festőjüknek, a szegedi Nagy Ferencnek neve cirill betűkkel van ráírva (1843).
Az 1912. évi fölújításkor készült a templom cementpadlózata és ekkorból való a két nagy és egy kisebb üvegcsillár. A szentképek alatt több helyen található a gyertyák elhelyezésére szolgáló állvány, az ikonsztázion előtt két nagy, esztergált gyertyatartó áll.
Az 1912-i fölújítás során cserélték a tetőt borító zsindelyt palára. Az 1992-i műemléki helyreállítás során nemcsak az új toronysisak, de az ereszcsatornák is vörösrézből készültek és teljesen megújult a tető- és toronyszerkezet. Az új tetőt barna műemlékpalával borították. A templomot alászigetelték, új külső vakolást, ortodox vörös és világos rózsaszín festést kapott. E helyreállítás mintegy 12 millió forintba került. Tervezik a belső tér fölújítását is.
A templomdombon álló fekete gránitkeresztet Duka Popov állította Tódor fiának emlékére. A fiú 32 éves korában, 1886-ban, Pünkösd vasárnapján a Tiszába fulladt.
Irodalom: Hegyi András 1977., Péter László 1986., Molnár József műemléki felmérése. Kézirat és tervdokumentáció a Szegedi Műemléki Hivatal irattárában. Szeged, 1992., Nagy Márta 1994.
