Először csak hobbinak gondolta Gaál József a Galloway marhák tartását. Évek alatt annyira megszerette az ökobarát állatokat, hogy az állományt szaporíttatta. A szegedi vállalkozó jelenleg a fajta honosítását intézi. Az eredetileg Skóciából származó, bölényre hasonlító marhák állandóan a szabadnak élnek.
Hat évvel ezelőtt kezdődött a történet, amikor a szegedi Gaál József a Dunántúlon mínusz 28 fokos hidegben meglátott egy Galloway egynapos borjat vágtatni. Az újszülöttről hosszú jégcsapok lógtak le és így követte az anyját.
– Nem hittem a szememnek: tudtam, hogy rendkívül igénytelen fajta, de a látvány minden elképzelésemet felülmúlta – idézi fel az első találkozásait a kelta időkből származó, Skóciában kialakult szarvasmarhafajtával. A vállalkozó hamarosan vásárolt öt fekete Gallowayt, és kivitte Szőreg határába. Az állatok annyira megtetszettek az egyébként növényvédelemmel foglalkozó férfinak, hogy három éve Kanadából negyvenöt embriót vásárolt, amit a szintén kistestű fajták csoportjába tartozó nemesebb angusok hordtak ki. Azóta az állomány megszaporodott és a legnagyobb lett Magyarországon. Ötven angus és száz Galloway legel 115 hektáron a kübekházi út mellett.
Szarvatlan marhák
Miután megérkezünk a hatalmas karámokhoz, Gaál úr, a G&G Növényvédelmi és Kereskedelmi Kft. tulajdonosa azt mondja: szerencsénk van, mert a külső területeken nincs víz, ezért a csordák bejöttek inni. A szélkerékkel működtetett fúrt kút ötvenméteres mélységből állandóan vizet biztosít a csatornákba. Nem kell tehát több kilométert gyalogolnunk, hogy megpillantsuk a genetikailag szarvatlan, általában fekete, kicsi fejű, rövid nyakú, pompon fülű állatokat. Egészen közel merészkedhetünk még a legnagyobb bikához, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon első díjas, hétéves Zsigához is. Ha nem vágjuk el a csorda közlekedési útját és nem támadunk, akkor teljesen veszélytelenek. Ellenkező esetben ösztönösen megvédik magukat. Az állományból nem is loptak el még.
– A ridegtartású Galloway-k jönnek-mennek, de nem kóborolnak el: nyugodt szívvel rábízhatom a villanypásztorokra.
Bírják a hideget és a meleget
Télen-nyáron a szabadban élnek: látja, nincs istálló, csak a téli hónapokra etető. Vastag bundájuk miatt a mínusz negyven fokban is jól elvannak, a hó alól is kikaparják a füvet, a nagy meleg elől pedig behúzódnak az erdőbe – magyarázza a vállalkozó, majd azt mutatja, hogy ott sem tesznek kárt: évek alatt szépen kitakarították az elburjánzott erdőt. Az itt dolgozó négy embernek a legelőkkel sincs gondja, hiszen a marhák karbantartják a felszínt, semmi jele a gyomosodásnak. Ezért is nevezik a Galloway-ket ökobarát állatoknak – tudjuk meg Szabó Károly falugazdásztól, aki szakértője ennek a fajtának. A legolcsóbb kombájn szalmát, fű és lucerna szénát eszik és így gyarapodnak havonta másfél kilót. A bikák tömege elérheti a 800 kilót, míg a teheneké az 500-at. De mégsem teszik tönkre a legelőket, mert a csülök talpi felülete az átlagosnál nagyobb, és ezáltal kisebb a nyomás egységnyi felületen. Elsősorban az angolszász fogyasztói igényeknek mindenben megfelelő húsáért tenyésztik.
Honosítás folyamatban
A szőregi bölények kiválóan illeszkednek az Európai Unió környezet- és tájvédő stratégiájába. Magyarországon a szabadforgalmazása azonban még nem lehetséges, de a honosítása már folyamatban van, hiszen Gaál József állománya a kritériumoknak megfelel: száz tiszta vérű egyeden már elvégezték a tenyészérték-vizsgálatokat. A tulajdonos azt mondja: ha meg lesz minden engedélye a ridegtartású marhák forgalmazáshoz és elterjednek hazánkban, akkor a Gallovay fajta biztosan vetélytársa lesz az Argentínából importált szarvasmarháknak.
Délmagyarország Online, 2005. október 31.
