Hadtörténeti Napot szerveztek Szőregen, volt koszorúzás, rendhagyó történelem óra, végig járták az ütközet helyszíneit, végül magát a csatát is lejátszotta a Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület.
A tüzérség és a gyalogság teljes díszében vonult a harcba, a lovasoknak híja volt, arra nem futotta, de látvány, és a hanghatás így is pazarul sikerült, pedig csak hang-és festékgránátot használtak a huszárokat és Haynau csapatait teljes élethűséggel imitáló hagyományőrzők.
A valóságban, 175 évvel ezelőtt, amikor hasonlóan nyári forróság volt, nem volt internet, mobiltelefon, így lovasok vitték a szegedi Városháza tornyából csatát irányító Haynau parancsait, és a szőregi templom tornyából a magyar seregeknek utasításokat adó Dembinszky üzeneteit a csatázóknak. A negyvenkétezres haderővel fölényben voltak az osztrákok ellen szerveződő honvédők, a szőregi csatáról mégis úgy tartják, hogy mire elkezdődött, már el is veszítették.
A csata haditechnikai bemutatója előtt Vass László, az 1848-as szabadságharc hagyományőrzője, akinek a szőregi csatáról kötete is jelent meg 25 évvel ezelőtt, lényegében a csata előzményeit, részleteit is bemutatta egy hatalmas térkép előtt. Itt magyarázták el történészekkel beszélgetve, hogy mire 1849. augusztus 5-én délután elkezdődött a szőregi csata, akkor már napok óta osztrák kézen volt Szeged, és aznap délelőtt Magyarkanizsánál is átkelt az ellenség, de később Kiszombornál is a hátukba kerültek. Mindez azt jelentette, hogy beszorították a magyar hadtesteket Innentől fogva az volt a kérdés, hogyan tud kimenni a harapófogóból a magyar hadsereg. Szőregnél 42 ezer magyar katona volt, míg a Haynau vezette sereg mindössze közel ennek a felére rúgott. Ennek ellenére Dembinszky, a magyar déli haderő parancsnoka a száz ágyúból ötvenet állíttatott fel, míg az osztrákok mind a 190 ágyújukat bevetették.
Szőreget már 1849 márciusában a szerbek elleni harcokban felégették, ott már élő ember nem volt, a magyar templomnak a fele volt meg, de mégsem ázott be, ezért ezt használták lőszerraktárnak. A mostani haditechnikai bemutató helyszínén, a csata idején a lovasezred táborozott. Innen mentek az újszentiváni rétre, ahol a Tisza mellett leereszkedő Haynau csapatokkal megütköztek a huszárok. Itt a magyarok visszaverték az osztrákokat, de ez valójában már csak arra volt jó, hogy a vert seregnek Óbéba felé biztosítsák az elvonulást.
Az 1848-as forradalmat követő szabadságharc őszi, majd 1849-es lelkesítő tavaszi hadjáratának közepette, bár elveszítették Pestet, megalakult az új és a Habsburgoktól független magyar kormány Battyhány Lajos vezetésével. Áprilisban a Debrecenben felálló kormány kimondta a Habsburgok trónfosztását is. A szabadságharc lendületét látva a Habsburgok szövetségesül hívták az orosz cárt, ennek értelmében az orosz cár 200 ezer katonát adott „kölcsön” az osztrák császárnak az egyre inkább elharapódzó „magyar lázadás”leverésére. Június 17-én el is indult az orosz intervenció.
Júliusban Kossuth Lajos még bizakodó volt. „A Tisza tehát mienk: túl a Tiszán nincsen ellenség.”—írta 1849. július 14-én levelében, de augusztus 2-án Haynau már ellenállás nélkül vonult be Szegedre, pár nap múlva a szőregi csata már inkább volt a menekülés útját biztosító művelet, mintsem diadalmas ütközet.
A csata 175. évfordulóján, a bukás előtti utolsó napokban is hősiesen harcoló katonákra emlékeztek Szőregen, a csata, és végül augusztus 13-án a szabadságharc, nem a katonák miatt bukott el. Szabó Sándor, parlamenti képviselő, és Avramov András is tisztelegtek a szőregi csatában küzdők emléke előtt, és megkoszorúzták a nekik állított emlékművet. Avramov András, szőregi képviselő úgy tapasztalta, hogy a kivételes megemlékezés összehozta a szőregieket, főként a fiatalabb korosztályt, ugyanis a korhű körülményeket is bemutató táborokban sok gyerek több éjszakát is eltöltött, és a csata felelevenítésére is sok szőregi volt kíváncsi.
Szőreget már a csata előtt teljesen lerombolták, felégették a szerbek elleni küzdelmekben, de a település mégis túlélte. Legalábbis abban az értelemben, hogy pár év múlva már elindult az újjáépítés, 1850-ben már épült a vasút Temesvárig, az újszentiváni bakterházat is átadták már 1851-ben. 1853-ban elkezdték az Eiffel tervezte vasúti hidat is kiépíteni, amit Temesvár kapott a császárhoz való hűségéért.
Szlavkovits Rita, szeged.hu