Lassan, de biztosan halad Péter László szegedi irodalomtörténész, várostörténész hagyatékának feldolgozása a makói József Attila Múzeumban – tájékoztatta hallgatóságát Forgó Géza, az intézmény muzeológusa a Makói Honismereti Kör rendezvényén. Péter László egy időben a makói múzeum igazgatója volt.
A 2019-ben elhunyt Péter Lászlót a legtöbben úgy ismerik, mint szegedi irodalomtörténészt, várostörténészt. Azonban Makóhoz is fűzik szálak: ha csak rövid ideig is, de az igazgatója volt a makói múzeumnak, méghozzá 1952–53-ban. Az intézmény ezért vásárolta meg tavaly nyáron hagyatékát a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Az elsősorban kéziratokból, fotókból és egyéb dokumentumokból álló anyag nem sokkal később 18 papírdobozban érkezett meg a múzeumba. Forgó Géza, az intézmény munkatársa a napokban ennek kapcsán beszélt a Makói Honismereti Kör összejövetelén Péter László és Makó kapcsolatáról.
Mint elhangzott, Péter László páratlanul gazdag munkássága makói szempontból elsősorban azért érdekes, mert több makói helytörténeti, irodalomtörténeti kötet társszerzője, József Attila, Juhász Gyula makói éveinek kutatója, földolgozója is volt. Ő kezdte meg Espersit János és körének kutatását, emellett fontos néprajzi gyűjtéseket indított. Emléktáblák elhelyezését is szorgalmazta a városban.
Távozása után a múzeum évekig a város mostohagyereke lett, igazgatója sem volt. Végül 1964-ben kinevezték direktornak Tóth Ferencet, akit Péter László még az egyetemről jól ismert. Petőfit idézve azt üzente utódjának: „Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel”. – Ma már tudjuk, hogy ez beteljesült. Ebben döntő szerepe volt Péter Lászlónak, aki támogatta utódjának munkáját – jegyezte meg Forgó Géza.
Mint elhangzott, későbbi élete Szegedhez kötötte. Tudományos és közírói tevékenységét pályatársai méltán tekintették egykori tanára, Bálint Sándor munkássága folytatásának. „Bálint Sándor a néprajzban, Péter László az irodalomtörténet-írásban teremtette meg a tudományos szögediség fogalmát” – olvasható a róla szóló méltatások egyikében. Életművét több mint 3 ezer publikáció és számtalan kitüntetés fémjelzi.
A Makóra került hagyaték feldolgozása időközben megkezdődött. Nagyjából 3 ezer fotót ezekből már digitalizáltak, de az anyag óriási, nagyjából 20 ezer oldalból áll. Még jó ideig el fog tartani, mire kutathatóvá válik – jegyezte meg Forgó Géza.
Szabó Imre, delmagyar.hu
Borítókép: A Péter László-hagyaték egy darabja. Fotó: József Attila Múzeum
