Széll Imre 15 évig volt elnöke a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ-nek, Magyarország első és egyetlen dísznövényes elismert termelői csoportjának. Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából Kovács Béla-díjat vehetett át 2021-ben. Az elismerést Magyarország agrárminisztere, Nagy István adományozta a Magyar Rózsatermesztők Egyesülete fölterjesztésére.
Kovács Béla-díjjal a kiemelkedő agrárágazati tevékenység mellett a tulajdon sérthetetlenségén alapuló korszerű magángazdasági, illetve a mezőgazdasági termelők eredményesebb munkáját elősegítő szolgáltató típusú szövetkezeti szervezeti formák elterjesztéséért végzett munkát ismerik el.
A Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ volt elnökével, Széll Imrével a rangos kitüntetés kapcsán beszélgettünk a munkájáról.
A szakmai elismerés a dísznövénytermesztésben, rózsatermesztésben végzett, a nemzeti és nemzetközi piacon is elismert több évtizedes kiemelkedő szakmai munkáját méltatta. Meglepte a díj?
Nyugdíjba vonulásom után néhány évvel váratlanul ért az elismerés, és nagyon örültem neki. 29 évig voltam a szövetkezet tagja, ebből 15 évig az elnöke.
Mi a szőregi rózsa titka?
A szőregi tájkörzetben egyedülállóan kedvezőek a földrajzi és környezeti adottságok a rózsatermesztésre. A napsütéses órák száma, a Tisza közelsége, a tápanyagdús, laza szerkezetű öntéstalaj, a kedvező páratartalom és az öntözés lehetősége nagyon jó minőségű rózsák nevelését teszi lehetővé.
Az itt nevelt rózsatövek fagytűrők és hosszú virágzási periódussal rendelkeznek. A termesztésnek hosszú múltja van, a szakmai tudás apáról fiúra száll.
A Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elődjét 1967-ben 34 helyi rózsatermelő saját vagyonából alapította azzal a céllal, hogy nagyobb árualapot, azáltal nagyobb választékot termeljenek, és segítsék a növények piacra jutását. Rájöttek, hogy egyenként kicsik, nem tudják eladni külföldön a rózsáikat. Mindenki termelte a maga áruját, amiből a szövetkezet árualapot képzett. A szakszövetkezetnek a hetvenes években kellett felvennie az Általános Fogyasztási Értékesítő és Beszerző Szövetkezet (ÁFÉSZ) nevet, noha mindig magánszövetkezetként működött, a tagok egyenlő arányban szavaztak, a döntéshozók pedig a vagyonukkal feleltek.
Ön is termesztett rózsát?
Korábban munka mellett foglalkoztam virághagyma-termeléssel, majd amikor a családdal Szegedről Szőregre költöztünk, belefogtunk a rózsatermesztésbe is. Beléptem a szövetkezetbe, hisz érdekem volt, hogy az árunk vevőre találjon. Később már a Dísznövény ÁFÉSZ munkavállalójaként különféle lépcsőfokokat jártam be, az áruátvevőtől a telepvezetőig.
Először a rózsatövek, virághagymák és dísznövények felvásárlása, a belföldi kis- és nagykereskedelmi értékesítés, valamint az exportszállítmányok elindítása volt a feladatom.
1997-től a szövetkezet telepvezetőjeként a növények felvásárlásáért, a kereskedelmi forgalom kiszolgálásáért és az ehhez kapcsolódó csomagolási munkálatokért feleltem. Gyermekkoromban a Szeged-Szőreg közeli Tiszaszigeten éltem, láttam a falusi emberek földműveléssel telt mindennapjait, de akkor nem azt választottam, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szereztem diplomát. Rózsatermesztőként aztán különféle kertészeti szakirányú felnőttképzéseken vettem részt, mert jobban akartam ismerni a szakterületet.
A szövetkezet több mint ötven évig működött. Hogy sikerült ilyen hosszú időn át egyben tartani?
Nagyon keresett volt a rózsa, és folyamatosan bővült a tagság. 1999-2000 körül több mint 3,5 millió tő rózsát vásároltunk föl, és az mind elkelt. Nagy hányadát exportáltuk, Angliától Japánig, Svédországba, Finnországba, Törökországba és az Egyesült Arab Emírségekbe is szállítottunk. Csak ritkán fordult elő, hogy megmaradtak tételek, és megsemmisítésre kerültek. A termelőknek az eladott rózsák után fizettünk.
A dísznövényágazaton belül a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ 2011-től Magyarország első és egyetlen elismert termelői csoportjaként működött.
A termelői csoportról érdemes tudni, hogy azonos termék vagy termékcsoport termelésére és közös értékesítésére szerveződő önkéntes társulás. Tagjai magas szakmai színvonalon művelik a tevékenységüket és olyan tömegű árut termelnek, mellyel kedvezően alakíthatják az adott termék piacán az árakat és értékesítési feltételeket. Ezáltal megerősödik a tárgyalási pozíciójuk és jobb a versenyképességük a globalizálódó piacon.
Mikor lett elnök?
2002-ben választottak elnökké. Megbízatásom három cikluson át a nyugdíjazásomig, 2017-ig tartott. A mindenkori elnök kötelessége a termelés összehangolása, a termékek értékesítése, a nagy- és kiskereskedőkkel, exportőrökkel való kapcsolattartás, az ártárgyalás volt. Elnökként mindig két kő között őrlődtem. Egyik volt a kertész, aki sok pénzt akart kapni az árujáért, másik a vásárló, aki meg keveset akart fizetni érte. Ezt nem mindenki bírja idegekkel, én azonban nagyon szerettem ezt a munkát. Jelentős fejlesztéseket valósítottunk meg, és szépen gyarapodott a szervezet vagyona.
Telephelyet vásároltunk, ahol csomagoltunk, majd raktárral, hűtőkapacitással, fóliaházzal bővítettük. Külföldi útjaimon sok értékes információt gyűjtöttem, a látottak közül többet igyekeztünk megvalósítani a termesztésben. Célunk volt, hogy az árukínálat bővítésével megnyújtsuk az értékesítési szezont. Korszerű technológiával rendelkező, termálenergiával fűthető és automata árasztásos módszerrel öntözhető fóliaházat létesítettünk, amely cserepes, konténeres rózsatövek, gyümölcsfák és egyéb növények termesztését tette lehetővé.
Így szeptembertől július elejéig tudtunk folyamatosan szállítani konténeres virágzó töveket is a vevőknek a szabadgyökerű és gyökércsomagolt rózsák mellett.
A saját terveken alapuló innovatív technika és technológiai módszer megvalósításával nagymértékben javult a szövetkezet versenyképessége a hazai és az exportpiacokon.
Növényházakban is termesztettek rózsatöveket?
A termesztés mindig szabadföldi, azonban bizonyos konténerezésre alkalmas fajták a november–decemberi becserepezést követően fólia alá kerültek. Ott kaptak helyet a különféle gyümölcsfa-oltványok, a magas törzsű, a csipkebogyót érlelő és a bokorrózsák. Az állományok fejlődését szükség esetén termálvízfűtéssel lehetett szabályozni, és ez lehetővé tette a korai, februártól induló értékesítést.
Milyen fajtákkal foglalkoztak?
Időközben felvettük a kapcsolatot a rózsanemesítésben élen járó európai kertészetekkel. Magyarországon kizárólagos képviselői voltunk a francia Meilland, és egyedüli termelője a dán Poulsen, az angol David Austin, a német Kordes és a francia Delbard rózsafajtáinak. A Meilland, a David Austin és a Delbard nemesítőházakkal termeltetési szerződéseink is voltak, a fajtáikból nevelt rózsatöveket visszaszállítottuk. A Kordes- és a Poulsen-fajták licenceit megvásároltuk a választék gazdagítása érdekében.
A fajtákat ők ajánlották termesztésre?
Részben igen. A Meilland-rózsák nemesítőbázisa Lyontól délre, ugyanazon az éghajlati övön található, mint Szeged, így nem volt kétségünk a hazai klímán való termeszthetőségükkel kapcsolatban.
Az angol rózsák esetében már voltak nehézségeink, egyes fajták nehezen tűrték a szárazságot és ez megmutatkozott a minőségben. Ezeket később kihagytuk a választékból, hogy elkerüljük a veszteséget.
A német Kordes- és a dán Poulsen-fajták között is megtaláltuk azokat, amelyek kiválóan teljesítenek a mi éghajlatunkon. Így további mintegy négy-ötszázféle rózsafajtát tudtunk ajánlani a magyarországi parkosításban részt vevő vállalkozásoknak.
Mi a legszebb emléke ezekből az időkből?
Szerettem azt a munkát, nagy odafigyelést igényelt, sok konfliktust kellett megoldani a dolgozókkal, a tagokkal. A tárgyalásokon tudni kellett, meddig lehet elmenni a vevőkkel. A Szőreg környékén termesztett rózsatövek az elnökségem idején váltak először hungarikummá, az eredetvédelmet a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ kezdeményezte. Az eredetmegjelölési oltalmat 2004-ben megkapta, majd később a szabályok változása miatt elvesztette. 2013-ban ismét bekerült a Magyar Értéktárba, és 2020-ban lett hungarikum. De érdekesség, hogy
az uniós csatlakozást követően Magyarország az Európai Bizottságnál kezdeményezte, hogy a szőregi rózsatő bekerüljön az Európai Unió oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába, hisz a szőregi rózsatöveket kizárólag a Szegedhez tartozó Szőregen és környékén nevelik a kertészek.
Többéves eljárást követően ez 2012-ben megtörtént, ezzel jogosulttá vált az uniós oltalom alatt álló földrajzi jelzés viselésére. Az Európai Unión belül a dísznövényágazatban a „Szőregi rózsatő” vívta ki ezt az elismerést másodikként a belga azálea után. A védjegyet használtuk is, mert az európai vásárlóknak meggyőző információként szolgált, bizalmat ébresztett a termék iránt. Sajnos az árban nem lehetett érvényesíteni. Az 1990-es évektől az esseni IPM kiállításokon minden évben ott voltunk a rózsatöveinkkel.
Meghatározott technológia és szabvány mentén termelték a rózsatövet?
Az eredetvédelemhez is kapcsolódóan a termesztés minden részletét kidolgoztuk az ültetéstől kezdve a fajtán, szemzésen, öntözésen át a metszésig. A termelők – hogy áruik viselhessék a szőregi védjegyet – aszerint végezték a munkájukat. Az első és másodosztályú áru szabványával is tisztában voltak, de minden évben ismételten terítékre kerültek a kitermelési időszak elején összehívott gyűléseken. Fontos volt ezeket újra és újra átbeszélni, hangsúlyozni, hogy elkerüljük a reklamációkat és a piacvesztést.
A felvásárolt termékekhez egységes csomagolóanyagot készítettünk, amit gyakran változtattuk, mert a virág képével illusztrált, ízléses csomagolás nemcsak megfogta a vevőt, de sok információt is nyújtott a virágzás nélküli állapotában kínált növényről.
Hány embernek adott munkát a szövetkezet?
Volt időszak, amikor négy-ötezer tag tartozott a szövetkezethez, de a nagy taglétszám nem mindig volt előnyös a működésére. Később 230-250 családdal termeltettünk, ami két-három-négyezer embernek adott megélhetést. A rózsatermesztésnek három nagy munkafolyamata van: az alany telepítése, a szemzés, és a felszedés a betárolással. Ez mind sok kézi munkát igénylő feladat. Az elmúlt ötven év bebizonyította, hogy szükség volt a szövetkezet megalapítására. Termelési biztonságot, megélhetési lehetőséget nyújtott, elősegítette a tagok életminőségének javulását.
Merényi Alexandra, magyarmezogazdasag.hu
Forrás: Kertészet és Szőlészet
