1941-ben született Szegeden. A képviselőtestületbe a KDNP támogatásával, Szőreg képviselőjeként került Egyéni vállalkozó, virágkertész 13 éve, noha Szegeden a TTK vegyész karán, illetve Budapesten szakmérnökként diplomázott A Szőregért Alapítvány alelnöke. Nős, két gyermeke és két unokája van. Szabad idejét legszívesebben családi körben tölti. Sportrajongó: futball- és kézilabdameccsekre jár és történelmi, illetve földrajzi témájú könyvek mellett szívesen olvas néha valami könnyedebbet, például egy krimit Felesége kitűnően főz, talán a bakonyi gombás sertésszeletet készíti el a legjobban, így ez a kedvenc étele.
– Mit jelentett az ön számára a képviselőség?
– Ugrást az ismeretlenbe, illetve nagy próbatételt. Bizonyos vonatkozásban többet vártam a képviselőségtől. Úgy véltem, az új felállásban több lehetőség lesz majd a közélet alakításában. Úgy érzem, a jog korlátozza, túlszabályozza a lehetőségeket.
– Egy képviselő mennyit tehet a városért?
– A képviselők maguk sincsenek teljesen tisztában a törvény biztosította maximális lehetőségekkel. Az önkormányzati törvény szűkös mozgásteret biztosít számukra. A testület munkájában pedig mintha az dominálna, hogy a legfőbb felelősség a polgármesteré és a választott tisztségviselőké. Ezáltal a képviseleti demokrácia egy kissé háttérbe szorul.
– Önök mennyire tudnak együttműködni a liberálisokkal és a „kicsikkel”?
– Paradox módon csip-csup dolgokban nagyobb vita van, mint a jelentősebb kérdésekben, ahol a kelleténél kisebb a nézetkülönbség. Tízmilliós kiadásokról esetleg 2-3 perces vita alapján döntünk, ugyanakkor két-háromszázezer forintos tételek miatt a képviselők indulatosan csapnak össze.
– A helyhatósági választások után Szegeden a liberálisok kerültek többségbe. Kié most a hatalom az önkormányzatban?
– Azt hiszem, egyre inkább az értelem az úr. A képviselők felelősségteljesen közelítik meg a felmerülő problémákat, nem az egy évvel ezelőtt hangoztatott pártszólamok szerint.
– Ön mennyire tudott megfelelni választói bizalmának?
– A választás előtt abból indultam ki, hogy itt jelentős változásokra van szükség, és ezekre lehetőség is nyílik. Várakozásaim csak részben teljesültek. Úgy érzem, sem én, sem választóim nem lehetnek maradéktalanul elégedettek, ugyanis én egy elnöki tanácsi rendelettel a városhoz csatolt község képviselője vagyok. Ezek a területek komoly hátrányokat szenvedtek el az elmúlt 17 év alatt, a változással úgy gondoltam, a város majd próbál valamit visszafizetni ezeknek a peremterületeknek. Tudom, hogy az anyagi lehetőségek behatároltak, de sajnos ez alatt az egy év alatt sem láttam olyan tendenciát, amely jelezné: igyekeznek felhozni a városmag színvonalára ezeket a részeket. Úgy érzem, e tekintetben még nagyon sok a tennivaló. De optimista vagyok, és remélem, hogy az igazi változás még hátravan. A választók többsége szintén várakozó állásponton van.
– Ön milyen speciális feladatot vállalt az önkormányzatban?
– Nem szakmai, hanem bizonyos pártpolitikai szempontok szerint osztották a bizottsági szerepeket. Szerettem volna a városgazdálkodást vagy a Fonalfeldolgozó Vállalatot felügyelő bizottságban dolgozni, de a kezdetet jellemző politikai csatározások miatt ez nem valósulhatott meg. Jelenleg a vállalkozási és a pénzügyi bizottság tagja vagyok.
– A Kereszténydemokrata Párt programja miért volt az ön számára vonzó?
– Családi indíttatásom miatt választottam a KDNP-t. Anyai nagyszüleimmel töltöttem gyerekkoromban minden vasárnapot. Az a szeretet, amit a négy gyermeküknek és kilenc unokájuknak nyújtottak, soha nem felejthető. Keresztényi gondolkodásmódot hagytak ránk örökül.Ezért vonzódom a kereszténydemokráciához, amely az erkölcs talaján áll. Vallom, amit nagyapám mondott: „Fiam, ne feledd, a becsületet semmiért el ne add”.
P.T.P., Délmagyarország
