Március 13-án 70 éves lett Joe Bugner, aki Magyarországon született, de az 1956-os forradalom az ő életét is alaposan felforgatta. Családja Angliába menekült, belőle pedig olimpikon diszkoszvető lett volna, ha nem piszkálják az iskolában. Az ökölvívás aranykorában Muhammad Ali, Joe Fraizer és George Foreman után ő volt a legjobb profi nehézsúlyú bunyós, aki végül 48 évesen lett világbajnok. Együtt bulizott Las Vegasban Frank Sinatrával, elküldte a francba Elvis Presley-t és Tom Jones volt az esküvői tanúja. A filmes karrierje során együtt szerepelt Bud Spencerrel és Jean-Claude van Damme-mal, és kis híján ő lett Sylvester Stallone ellenfele a Rocky negyedik részében.
1950. március 13-án született a Csongrád megyei Szőregen Kreul József, aki a későbbiekben Joe Bugner néven vált világhírűvé. Édesapját sosem ismerte, édesanyját egy keményen dolgozó asszonynak írta le, aki mindent megtett hat gyermekéért. A család élete 1956 októberében teljesen felborult, a magyar forradalom kitörése majd leverése után az anya úgy döntött, hogy elég volt neki a náci megszállás alatt élni fiatalon, a szovjetből már nem kér.
A határozott anyuka egyik éjjel összepakolta a családot és azt mondta a gyerekeknek, hogy elmennek egyet kirándulni. A természetjárásból disszidálás lett, és mint utólag kiderült, még egy aknamezőn is sikerült véletlenül átmenniük, de szerencséjükre nem léptek rossz helyre. A sikeres menekülés után a következő hónapokban egyik menekülttáborból a másikba kerültek, míg végül eljutottak Angliába, ahol le tudtak telepedni.
Nem volt álomszerű a kezdés, a családnak pénz és nyelvtudás nélkül kellett helytállni a szigetországban. A kis Joe előtt ekkor két lehetőség állt, ahogy ő fogalmazott a későbbiekben. Vagy felad mindent a nehézségek miatt és „elmerül” vagy pedig összeszedi magát és „úszni” fog. Az utóbbit választotta és a sportban élte ki magát. Az első nagy szerelem azonban nem a boksz, hanem az atlétika volt az életében.
Kiváló diszkoszvető volt, a 14-16 év közötti korosztályos tornákon rendre a legjobban teljesített, olyannyira, hogy 15 évesen 56,4 méteres dobásával még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Nagy-Britannia ifjú bajnokaként és az új rekord büszke birtokosaként az első helyezettnek járó díjat személyesen a brit királyi család egyik legfontosabb tagjától, Fülöp hercegtől vehette át.
Az, hogy ma mégsem világhírű atlétaként ismerjük Joe Bugnert, annak egy iskolai bántalmazás volt az oka. Egy osztálytársa kötött bele, ő pedig úgy döntött, hogy elkezd bokszolni, hogy legközelebb egy ilyen helyzetben megvédhesse magát. A hobbinak induló történet az edzője miatt váltott irányt, aki hamar felfigyelt a különlegesen tehetséges fiúra, és meggyőzte, hogy az atlétika helyett erre fókuszáljon inkább minden energiájával.
Mai szemmel egészen hihetetlen, de már 17 évesen ringbe lépett, ahol ugyan első mérkőzésén veszített, de az azt követő 18 összecsapáson már nem talált legyőzőre. Az 1968-1969-es, kétéves időszakban összesen 22 meccset nyert meg, ami azt jelentette, hogy nagyjából havonta bokszolt a nehézsúlyúak között. Csak az összehasonlítás végett, napjainkban az ökölvívás legnézettebb súlycsoportjában évente jó, ha két találkozón bunyóznak a sportolók.
A nem mindennapi teljesítményre Muhammad Ali stábja is felfigyelt. Az ökölvívás egyik legnagyobb alakja éppen a korábbi eltiltásából készült visszatérni a ringbe (Ali nem akart Vietnámban harcolni, ezért eltiltották a sporttól), és az edzői lázasan keresték a megfelelő kesztyűpartnereket neki. Így találták meg a 19 éves ifjú Bugnert és annak menedzserét, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyenek nekik. Egy kisebb vagyont, 10 000 dollárt ígértek azért, hogy az olimpiai bajnok tréningpartnere legyen a fiatal titán. Természetesen erre a lehetőségre nem lehetett nemet mondani.
Már az első találkozás is emlékezetesre sikerült a felek között. Joe Bugner és a menedzserek épp egy New York-i kávézóban ebédeltek, amikor betoppant Ali. A legendásan nagy dumás bokszoló a nagyjából 200 éppen ott fogyasztó vendég között próbálta megtalálni az új edzőpartnerét, méghozzá úgy, hogy szó szerint belekiabált a tömegbe:
„Hol van az a fehér fiú, aki az én kontómra akar magának nevet szerezni? Hadd mondjak valamit neked fehér fiú, amikor végzek veled vagy halott leszel, vagy már majdnem az. Péppé foglak verni!”
Hősünknek nem szállt inába a bátorsága, mert ott mindenki előtt felállva azt mondta, hogy „Itt vagyok!” Alit nem zökkentette ki a dolog, mert így folytatta a mondandóját: „Hadd mondjak most neked valamit, te vagy a legrondább dolog, amit az életemben láttam. Édesanyád bizonyára sírt, amikor meglátott téged.”
Bugner ekkor sem esett kétségbe, és azt válaszolta: „Mert még nem találkoztál a testvéremmel! Na ő tényleg ronda.” Ez volt az a pont, amikor Ali megkedvelte a fiatal srácot.
Kettejük története itt nem ért véget, mert 1973 februárjában úgy hozta a sors, hogy egy éles mérkőzésen is összecsaptak egymással Las Vegasban. Cikkünk főszereplője egy hónappal a nagy meccs előtt védte meg az Európa-bajnoki címét, így magabiztosan készült az Ali elleni találkozóra.
A bunyó előtti este Elvis Presley egy szűkkörű partit tartott, ahova a két bokszolót is meghívta. Korábban a „Király” egy gyönyörű, fehér színű bevonuló köntöst adott Alinak, amelynek a hátán drágakövekből az volt kirakva, hogy „Az emberek választottja”. Bugner az összejövetel egy pontján odament Elvishez és közölte vele, hogy ő is szeretne egy olyan köntöst, mert mind tudja, technikailag ő lesz az egyetlen bajnok a másnapi meccsen a ringben.
Korának egyik legnagyobb sztárja ekkor annyit válaszolt, hogy „Ember, te nem vagy bajnok.” Ezen a 22 éves bokszoló rendesen felhúzta magát és csak annyit mondott, hogy „Menj és b…d meg magad!” A döbbent csöndben Bugner a kijárat felé vette az irányt, ahol még az estélyre vigyázó egyik testőr azzal állította meg, hogy így senki nem beszélhet a „Királlyal”. Az Európa-bajnok itt sem hazudtolta meg magát és megkérte a testőrt, hogy mondja meg Elvisnek, hogy egy f…fej.
Bugner kapcsolata később sem rendeződött a nők bálványával, de azért népszerű barátok tekintetében neki sem kellett éppen panaszkodni. Ha Las Vegasba vitte az élet, akkor mindig kerített alkalmat arra, hogy az Oscar-díjas Frank Sinatrával mulasson egyet. Az aranytorkú Tom Jones pedig annyira közel került hozzá, hogy még az esküvőjén is ő volt a tanúja.
A Muhammad Ali elleni meccs óriási csatát hozott, amelynek a végén pontozással Ali nyert. Az 1973-as év még egy nagy ütközetet tartogatott cikkünk főszereplőjének, méghozzá a sportág másik legendás alakja, a világbajnoki címet öt év után éppen elveszítő Joe Fraizer ellen.
A félelmetes ütőerejéről híres amerikai olimpiai bajnok csak pontozással tudta megverni az ekkor még mindig csak 23 éves öklözőt. Bugner elmondása szerint a küzdelem alatt a fejét minden körülmények között próbálta védeni, így a teste többször nyitott maradt, ezért több kemény találatot kapott a veséjére. Ennek végeredménye pedig az lett, hogy az összecsapás után egy hétig véreset vizelt.
25 évesen aztán hatalmas lehetőséget kapott, harcba szállhatott a WBA/WBC nehézsúlyú világbajnoki övekért. Az ellenfél ezúttal is Muhammad Ali volt, és a mérkőzés, mint 1973-ban, szintén végigment. A Kuala Lumpurban megrendezett találkozót, akárcsak a két évvel korábbit, Ali nyerte pontozással.
Ökölvívókarrierje mellett a filmezésbe is belekóstolt, méghozzá egyből a Magyarországon a mai napig példátlan népszerűségnek örvendő Bud Spencer oldalán. Az „Akit bulldózernek hívtak” című alkotásban a főszereplő oldalán harcolt a sorsdöntő amerikaifoci meccsen. Bugner hamar összebarátkozott Buddal, rögtön két közös témájuk is volt: a sport és az evés. Mindkettőjük kiváló eredményeket tudott felmutatni mindkét területen.
Az 1978-as produkciót követően még három filmben szerepelt Bud Spencer oldalán, hol mellette, hol éppen vele verekedve. 1985-ben egy komolyabb szerep kapcsán Sylvester Stallone hívta meghallgatásra. A Rocky negyedik részéhez keresték a főellenséget, és első körben Bugnerre gondoltak. Az olasz színésznek azonban nem tetszett a bokszoló stílusa, így végül Dolph Lundgren lett a befutó.
Filmográfiájából még az 1994-es Streetfighter című alkotást érdemes kiemelni, amelyben együtt játszott a belga VHS-akciósztárral, Jean-Claude van Damme-mal.
Bugner közben 40 felett sem hagyta abba a bokszot, 1995-ben, már 9 éve Ausztráliában élve és ott is állampolgárságot kapva elnyerte az ausztrál nehézsúlyú országos bajnoki címet. Itt sem állt meg, és 48 évesen egy első menetes TKO-val elhódította a WBF nehézsúlyú világbajnoki övét, majd 1999-ben végleg szögre akasztotta a kesztyűket.
A háromgyerekes családapa kétszer járt szülőföldjén, mindkét alkalommal még a rendszerváltás előtt. Sok emléke nincs már az itteni gyerekkoráról, és a magyarországi rokonokkal is elvesztette a kapcsolatot.
A most már 70 éves Bugner legnagyobb sikereit a brit zászló alatt érte el a profi ökölvívásban. Ugyanakkor mi, magyarok is büszkék lehetünk arra a férfira, aki a modernkori boksz egyik legsikeresebb időszakában a legnagyobbak közé tartozott, és akit Muhammad Ali és Joe Fraizer sem, csak Bud Spencer tudott kiütni.
Joe Bugner március 13-án lett 70 éves. Isten éltesse sokáig.
Zámbó István, origo.hu
Borítókép: Joe Bugner 68 évesen. Fotó: Steve Holland, The Sun