Márton napját ünnepeltük tegnap. Az idő hűvös volt, mégis nekünk kedvezett, mert nem esett.
A gyerekek mit sem sejtve az eseményről, meglepődve fogadták a hírt: nem lesz napközi, helyette Liba nap lesz!
Tanítók hada sorakozott, ki itt, ki ott; várva a gyereksereg támadását. Persze nagy volt az öröm, s ujjongás, és máris belevágtak egy újabb forgalmas délutánba. Volt itt meseolvasás, totózás, fotózás, mesenézés és igazán megtömött libák – készítése papírból. A gyerekek szeme mégis leginkább akkor csillogott, mikor meglátták a délután „menüt”, hisz az nem volt más, mint kacsa – akarom mondani – libazsíros kenyér lilahagymában hemperegve. Miközben a gyerekhad étkezett, tanítók szeme csak meredt a sok zsíros kenyérre, hátha ők is kaphatnak majd belőle.
Na, de mint minden mese végén a lényeg: éhesen nem maradt senki sem – se eseménymentesen.
Benyovszky Flóra
Szőregi Regélő, 2019. december
