Mire való a pikoló? Hol a fuvola lába? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptak választ azok a kicsik, akik részt vettek a tavaszváró Áloműző Kamaravarázs zenés előadásán.
Hol érezné jól magát egy óvodás vagy egy kisiskolás hétköznap reggel háromnegyed kilenckor? Elsőre biztosan nem egy kamarazenekari előadásra tippelnénk, pedig tévedés: a kicsik nevettek, tornáztak és sokat tanultak Vizsolyi Lívia fagottművész, Varga Laura fuvolaművész és Mucsi Gergő, az ütős hangszerek művészének Áloműző Kamaravarázs című előadásán a szőregi Tömörkény István Művelődési Házban.
Rajz dallamért cserébe
– A világ legjobb közönsége az óvodás, a gyermekközönség! Figyelnek és mozgathatóak, de a legjobb, amikor azt látom, hogy az óvónők leszegett fejjel érkeznek, de az előadás végére felvidulnak, és mosolyogva távoznak.
Minden alkalommal más hangszer-összeállítással érkezik a kis mágikus triónk – mondta Vizsolyi Lívia, akinek szívügye, hogy megszerettesse a gyerekekkel a zenét. Mint mondja, úgy tűnik a lelkesedés kölcsönös: rengeteg rajzot kapnak a kicsiktől.
– Minden évszakban van egy ilyen előadás a művelődési házban, az évszakhoz kötődő hangokkal, zajokkal, zenével. Most a tavaszt köszöntik a kicsik – mondta Szekeres Sándor Gábor, a szőregi művelődési ház igazgatója.
Míg a művészek hangoltak, lassan megtelt a nagyterem nyüzsgő kicsikkel és elsősökkel, akik izgatottan foglalták el a helyüket. Kezdésképpen az Egy boszorka van című dalt énekelték el közösen.
Mindig van nálunk ütőhangszer
– Ennek a hangszernek van feje, teste, lába, ezzel jár majd az óvodába! – mutatta a fuvola részeit Vizsolyi Lívia, a gyerekek pedig jót kacagtak a mondókán. Ezután előkerült a pikoló, amelyről kiderült, hogy éles hangjával a kismadarak – például pacsirta – hangjának utánzására is lehet használni.
Ezután Gergő mutatta meg a különleges csörgőit: az egyik kagylóhéjból készült, a másik pedig Indiából származik. Egy-egy rövidebb darabrészlet után előkerült a dob is – amelyről kiderült, hogy nem azért van, hogy a madarak fészket rakjanak bele. Gergő gyorsan szóra bírta a hangszert, amitől egyből felélénkültek a gyerekek: volt, aki a sorok között „légdobolt” az ütemekre, de azért olyan is, aki kicsit megilletődött a hangtól.
Nem kellett sokat várni, a gyerekek be is bizonyíthatták gyorsan, hogy milyen jó a hallásuk: visszatapsolhatták és lábukkal visszadobolhatták a hallott ütemet, ezek az ütőhangszerek ugyanis mindig nálunk vannak – emlékeztettek mindenkit a zenekar tagjai.
Végül fabékák kerültek elő a művészek hangszerei közül, amelyek hátán kis faütőt húztak végig az előadók. Hirtelen egy tó partján érezhette magát a közönség, annyira emlékeztetett a fajátékok hangja az igazi békáékra. Zárásképpen pedig jól megtornáztatta magát mindenki a teremben a zenére.
Kedvet kaptak a zenéhez
A Szerb Utcai Óvoda középsősei vidáman nyilatkoztak az áloműző előadásról:
– Már másodjára vagyunk itt, nem ijedtünk meg a dobtól. Különben sem aludtunk – mondta az 5 éves Buza Sára, akinek a madárhangok tetszettek legjobban az előadáson. Ő maga is zenél, otthon sok hangszer van, például dob és harmonika, de furulya is, amin ő maga is el tudja játszani az Erdő szélén házikó című dalt.
– Nekem is van furulyám, én a Boci-boci tarkát tudom! – vágta rá Németh-Mészáros Miliana Lili, akinek a fabéka volt a kedvence. Az ötéves Bakos Lili Csenge is a madárhangokat kedvelte legjobban, és egyszer majd furulyán szeretne megtanulni játszani.
Borbola Lilla, delmagyar.hu
Borítókép: Fotó: Karnok Csaba, delmagyar.hu