Balta, pizza, illóolaj – legyen helyben minden?

Bankautomata, benzinkút, cukrászda, hentes nélkül is van élet Csongrád megye kisebb településein, mert ami nincs, az nem biztos, hogy hiányzik is. De mit szól ehhez, aki most költözött oda a városból, vagy épp oda vetődött, és venne valamit?

Sürgősen hajgumira lett volna szüksége egy anyukának. Sportversenyre vitte a lányát az egyik kisvárosba szombaton, és ott derült ki: a kislány, bár többször szóltak neki indulás előtt, hogy tegyen el hajgumit, ezt elfelejtette.

A haját pedig rögzíteni kellett a versenyre a szabályok szerint. Édesanyja több üzletet is végigjárt a településen – a henteshez végül nem ment be –, de még befőttesgumit sem kapott. Végül egy nejlonharisnya átalakításával oldotta meg a problémát. A kérdés azért benne maradt: ha az ottani lányoknak hajgumira van szükségük, bemennek érte Szegedre?

Kocsmát ide is!

Teljes kiőrlésű kenyér, diabetikus élelmiszer, friss hús, cukrászsütemény, ruha, cipő, árammal működő masinák, tű, cérna, fonal, füzet, vonalzó, szemüveg, könyv, üzemanyag az autóba, készpénz (automatából) – sorolták a közösségi oldalon megosztott történet alatt az ismerősök, mi mindenért kell a legközelebbi nagyobb településre menni. „Nálunk volt pizzázó. Az előterében pékárut, sütit és fagyit is lehetett kapni. Házhoz is szállított. Rákaptunk. Fel-felhívtuk, hozta a pizzát, hamburgert, forrón. Egy szép napon hiába hívtuk. Úgy döntött, nem nyit ki többet, túl sok macerával járt. Azóta nincs pizza” – írta Enikő.

Amikor a kislányom beteg lett, utazni kellett gyerekorvoshoz, mert a faluban rendelés csak szerdán délelőtt volt, két órán át. Nemegyszer fél órát buszoztam a nyűgös gyerekkel, aztán még sétáltunk 45 percet a rendelőig és vissza. Szerencsém volt, ha találtam rögtön visszafelé buszt, és nem kellett egy órát várni. Rémálom volt

– írta Nikoletta. „Nálunk még kocsma sincs. Át kell bringázni a szomszéd faluba. Hazafelé meg sorra hullanak a cangások. Élet ez? Fejlődés ez? Krimót ide is!” – viccelt Éva, aki egy nyugat-dunántúli pici faluban él. „Nálunk minden van. De tényleg. Ami nincs, azt leginkább online veszem meg, házhoz szállítással” – szólt a témához Csaba, aki egy hét és félezer lakosú Csongrád megyei város lakója.

Tajvani dollárt váltanak?

A válaszokból az derült ki, hogy sok minden nem kapható ott, ahol élünk – a kérdés az, hogy mit hiányol tényleg az ember. Eleve ott élt-e, vagy ahonnan oda költözött, ott bőségesebb volt az ellátás, és most szokik a szerényebbhez? Szegedi ismerős, aki Tajvanról érkezett haza, hiába próbálta beváltani tajvani dollárjait. El kellett emiatt utaznia Budapestre. Akinek nagyobbak az igényei, de nem jelent neki gondot az utazás, vagy előrelátó, és meg tudja tervezni az életét, kivárja, mire megérkezik hozzá a megrendelt holmi, az a világ végén is komfortosan érzi magát.

Falun azonban nemcsak élni nehezebb, hanem kereskedni, szolgáltatni is.

– A mi helyzetünk kivételes, mert bár a járási székhelytől 30 kilométerre vagyunk, és ez egy 1400 lelkes település, de van még mellettünk három kisebb község. Sok mindent meg tudunk oldani közösen – reagált felvetésünkre Radó Tibor pitvarosi polgármester.

– Tanyagondnoki kisbusz hozza Pitvarosra a gyerekeket informatikaórára. Óvoda mind a négy helyen van, de közösen működtetjük őket. Közös rendőrőrs, polgárőrség, háziorvosi, fogorvosi, védőnői szolgálat van. Bölcsőde épül Csanádalbertin. Takarékfiók, közös főzőkonyha működik Pitvaroson, és fix posta, de autóval Ambrózfalvára, Nagyérre és Csanádalbertire is eljut.

OTP-s bankautomata az önkormányzat épületében. Segítjük a vállalkozókat, hogy lehetőleg mindenhez hozzá lehessen jutni valahol: vegyesbolt, Tüzép, barkácsüzlet, virágbolt. Negyven éve van hentesünk a vágóhídon. A járási hivatalból hetente jönnek fogadóórát tartani, hogy ne kelljen Makóig utazni. Pályázati pénzből ingyenes ügyvédi tanácsadás működik, és pszichológus segítségét is lehet igényelni. Civilek család- és karrier-tanácsadást is fönntartanak.

A szezonális dolgokra kell figyelni

Ha az alaptörténetben említett sportversenyt a 462 lelkes Klárafalván rendezik – sportcsarnok híján ez nem lett volna lehetséges –, az anyuka hajgumit ugyan nem, de befőttesgumit biztosan kapott volna. A közlekedési lámpánál lévő faház homlokzatán csak a nemzeti dohányboltos egyentábla tűnik föl, de rögtön utána az, hogy az ablakban papírpelenka és más egyéb tornyosul. Benn a klasszikus falusi élelmiszer-vegyesboltok modernizált változata fogad. A mindennapi enni- és innivalók mellett illóolajok, negyvenkettes cipőre való csúszásgátló, balta. A hölgy, aki a befőttesgumit odahozza mosolyogva, prospektust mutat, amelyből kisebb motoros kerti szerszámokat is lehet választani. Megrendelik, kihozzák.

– Amire otthon nekünk szükségünk van, az nagy valószínűséggel a vásárlóinknak is kelleni fog

– foglalta össze üzleti filozófiáját Juhászné Fekete Szilvia Ibolya, aki a szomszédos Ferencszálláson lakik. Ott húsz éve működtet boltot, a klárafalvit öt éve indította. – Vannak, akik nem rendelnek interneten, de nem is szívesen mozdulnak ki a faluból. Miattuk hoztuk a prospektust, és élnek a lehetőséggel. Karácsony előtt fölírjuk, kinek kell fenyőfa, és hozzuk. A szezonális dolgokra kell figyelni. Ha esik a hó, hólapát kell, majd útszóró só, de azonnal. Így készülünk.

Bakos András, delmagyar.hu