Sárospatakon megismerkedtünk a várral, megmásztuk mind a kétszáz lépcsőt. Fáradtságos volt, de megérte. Az idegenvezető végig vitt minket az egész váron, szép lassan és minden szinten, vagy ahol érdekesség volt, elmondta a régmúlt eseményeit. A történelem során több gazdája is volt a várnak, de legtovább a Rákóczi család birtokában volt, négy generáción keresztül. Gyönyörű volt a kilátás a toronyból, szinte az egész várost meg lehetett tekinteni.
Jártunk a Liceumban, ahol hazánk nagyjai közül sokan gyarapították ismereteiket: Kossuth Lajos, Tompa Mihály. Gyönyörű parkja van a városnak, végigsétáltunk útjain és csodáltuk a szobrokat. Még Pécsi Sándor színésznek is van szobra. Megtekintettük a XV. században épült plébánia templomot is. Ott őrzik Szent Erzsébet ereklyéjét.
Megmásztuk a Megyer hegyet, ahol hajdan bányászták azt a nagyon kemény követ, amiből malomkövet faragtak. A hegy csak 324 m magas, de ez ott hegynek számít. A kibányászott kő helyén egy mélyedés maradt, ami később megtelt vízzel és így ez lett a tengerszem. Csodálatos erdős tájakon keresztül vezetett az út a tengerszemhez, igazi hegymászó feladat volt, de megmásztuk. Kisváros Sárospatak, de nagyon szép, tele van történelmi nevezetességekkel. Néhány éttermet is meglátogattunk ebédelés céljából. A szállásuk kifogástalan volt, ahol öt éjszakát töltöttünk el. Szerencsénkre az eső mindig éjszaka esett, így kiváló sétát tehettünk a Bodrog partján is. Esténként összeült a csapat, borozgattunk, beszélgettünk, kártyáztunk, kiértékeltük a nap eseményeit majd nyugovóra tértünk erőt gyűjteni a következő napi feladat teljesítéséhez.
Szép volt, jó volt, de jó itthon is, mert mindenütt jó, de a legjobb otthon.
Balázs István
Szőregi Regélő, 2017. október
