Vasárnap ünnepli 75. születésnapját Péter László nyugalmazott egyetemi tanár, irodalomtörténész, Szeged díszpolgára, akit a jeles alkalomból ma, szombaton délelőtt 11 órától köszöntenek tisztelői és az önkormányzat vezetői a városháza dísztermében.
Péter László professzor szőregi dolgozószobájában. Fotó: Schmidt Andrea, Délmagyarország
– Professzor úr, néhány éve azt mondta, nyugdíjaséveiben Bálint Sándorhoz hasonlóan összegezésre készül, azaz korábbi írásait szeretné tematikus kötelekbe rendezni…
– Folyik a termés betakarítása, épp szerdán jelent meg Kívül a körtöltésen címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban Olasz Sándor szerkesztésében a nem szorosan szegedi tárgyú irodalomtörténeti írásaim gyűjteménye. A cím rímel Móra Tűi a Palánkon című kötelére, amelyben a nem Szegedről szóló írásait gyűjtötte össze. Új kötetemben többek között olyan szerzők szerepelnek, mint Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és Ivo Andric. Pénteken jelent meg Az ezeréves Szőreg című kötetem, amelybe az elmúlt negyven évben lakóhelyemről, Szőregről publikált írásaimat gyűjtöttem össze. Tóth Csaba képviselő úrnak, valamint Demcsák Zoltánnak,
a Szőregélő szerkesztőjének és kiadójának köszönhetem, hogy lehetővé tették kiadását.
– Mi a titka hihetetlen vitalitásának?
– Biztosan családi örökség, genetikai adottság. Anyám volt fáradhatatlan.
– Mit gondol Szeged mai kulturális életéről?
– Sok jót és sok hiányosságot látok. Nagyszerűnek tartom a szegedi könyvkiadás kibontakozását. A mindent kiadó Bába és Társa Kiadó mellett hírt hallok néha a szegedi tankönyvkiadók sikereiről is. Nagy hiányosságnak tartom, hogy a gazdag helyi könyvtermésről nem kap megfelelő tájékoztatást a város közönsége. A tartalmas Szeged folyóirat havi megjelenése önmagában is nagy vívmány, nem tudok azonban egyetérteni azzal az árukapcsolással, ahogyan a színházi lappal összevonták. Így sok olvasó, akinek nincs szüksége a Páholyra, nem tudja megvenni az együtt sokkal többe kerülő lapot. A Szeged nagy hibája, hogy nincs korrektora, ezért rendre botrányos sajtóhibákkal jelenik meg. Vétek egy ilyen szép külsejű és gazdag tartalmú lapot ezzel elcsúfítani.
– Régi szívügye Tömörkény életművének népszerűsítése. Hol tart ez a vállalkozás?
– A Millenniumi Könyvtár sorozatban Domokos Mátyás jóvoltából módom nyílott arra, hogy négy tematikus kötetben adhassak foglalatot Tömörkény életművéről. Hühü címmel csütörtökön jelent meg a harmadik kötet, amiben a vízen járókról, kubikosokról, a városszéli szegények életéről szóló, valamint a tréfás, humoros Tömörkény-írások szerepelnek. A János a földdel című negyedik kötet, ami az író Novi Pazar-i katonáskodásáról szóló és első világháborús történeteit tartalmazza, márciusban jelenik meg. További könyveim is készülnek, a budapesti Argumentum Kiadó jelenteti meg Juhász Gyula életműve címmel a költőről írott tanulmányaim válogatását. Életem zaklatottsága nem tette lehetővé, hogy összefüggő monográfiát írjak róla, pedig ez lett volna az erkölcsi kötelességem Juhász Gyulával szemben, akinek az életművével olyan sokat foglalkoztam. Ezeket a szétszórtan megjelent írásaimat – amelyek viszonylag teljes képet adnak Juhász Gyula életművéről – monográfiapótló kötetté szerkesztettem egybe, hasonlóan a Tömörkényről és Móráról írt könyveimhez. Néprajz, népműveltség című következő kötetem a debreceni egyetem néprajzi intézetének kiadásában lát napvilágot. Érdekessége, hogy ötven évvel ezelőtt írtam e két tanulmányt, de annak idején nem jelenhettek meg. Most elővettem őket, és Újvári Zoltán barátom, a debreceni egyetem néprajzprofesszora vállalta a kiadásukat. Ezen kívül Karcag a magyar művelődés történetében címmel gyűjteményes tanulmánykötetet is szerkesztek. Annak idején nem volt módom arra, hogy saját falum, Szőreg monográfiájának elkészítésében részt vegyek, a Szeged történetének szerkesztésétől is elütöttek, ezért némi elégtétel, hogy a Szatymaz-monográfiát szerkeszthetem. Immár húsz éve adós vagyok Juhász Gyula művei kritikai kiadásának utolsó, tizedik kötetével, amely a költő levelezésének második részét tartalmazza. Mielőtt meghalok, szeretném ezt az adósságomat is leróni.
Hollósi Zsolt, Délmagyarország
Borítókép: Péter László professzor szőregi dolgozószobájában. Fotó: Schmidt Andrea, Délmagyarország
