A Szőregi erdő, a kiserdő, a makkos Egy gyöngyszem, a Budzsáki erdő – I. erdő mind-mind a Budzsáki erdőt jelentik. Budzsák még ma is a terület neve, amelyen elterül ez a kis tölgyes. A szolonyeces réti talaj, amely a terület talaját alkotja- változó vízellátású, ez az oka a tavaszi és őszi magas vízállásnak. Erre a talajra jellemző a mélyben lévő vízzáró réteg, amely meggátolja a fentről érkező bőségesebb csapadék leszivárgását. Bár a terület nem tipikusan szikes, de a talaj magasabb sótartalma miatt a Budzsáki erdőt már sziki tölgyesnek nevezhetjük.
Az EU területének átlagosan 41%-a erdő. Magyarország a sereghajtó a maga 21%-os erdősültségével, Európán belül csak Málta, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia és Dánia áll rosszabbul erdőterület szempontjából. Megyékre lebontva Csongrád megye a magyar erdők területéből csak 8,9%-al rendelkezik. Nálunk kevesebb erdeje csak Békés megyének és Jász-Nagykun-Szolnok megyének van.
Persze ezek csak számok, de az erdő nem számokból, hanem élőlényekből áll össze! Tudatosan nem csak fát írtam, hiszen az erdő része a szerves anyagot bontó gomba, az erdei tisztás füve, a holtfában élő cincér vagy a füvet legelő őz is. Bizonyított tény, hogy a tölgyesek az egyik legfejlettebb életközösségnek otthont adó erdők. Ha tehát a szűkebb hazánk, Szőreg rendelkezik egy ilyen értékkel, azt óvni, védeni kell, mint anyának a gyermekét.
Az erdő fő állományalkotó fafaja a kocsányos tölgy (Quercus robur), ez a fafaj alkotta régen az alföldi tölgykőris szil ligeterdők gerincét. Mellette találunk fehér nyárat (Populus alba) és amerikai kőrist (Fraxinus pennsylvanica) is. Ez utóbbi érdekessége, hogy ma már nem lehetne ültetni belőle, lévén özönnövényként a „nemszeretem” kategóriába sorolódott.
A kísérő fafajok száma igen magas az erdőben, talán a legfontosabbak a fekete nyár (Populus nigra), a Süsü által kedvelt vadkörte vagy vackor (Pyrus pyraster), mezei szil (Ulmus minor), mezei juhar (Acer campestre).
Cserje szintben uralkodó a cseresznye szilva, vagy mirabolán (Prunus cerasifera), a kökény (Prunus spinosa), de igen sok keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) is nő, nagy örömére a terméseiket fogyasztó állatoknak. Néhol felbukkan a tamariska (Tamarix gallica) és a mahónia (Mahonia aquifolium), amit gyakran tévesen magyalként azonosítanak.
Fel-fel tűnik egy-egy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), ostormén bangita (Viburnum lantana), kései meggy (Prunus serotina), veresgyűrű som (cornus sanguinea) is.
Lágyszárúakból igen nagy a választék, a tavaszi vizes réteken tömegesen megjelenő réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) mellett igazi érdekesség például a posványsás (Carex acutiformis) és a békaszitytyó (Juncus effusus). Mégis a legnagyobb szenzáció a főleg hegyvidéki
üde bükkösökre jellemző szagos müge (Galium odoratum).
A gomba fajok közül az ehető nagy őzlábgomba és a galambgomba fajok mellett megjelenik ősszel a halálosan mérgező gyilkos galóca is! Ez utóbbi tömegesen nő az erdő bizonyos részein.
A gerinces fauna fő képviselői közül gyakori az őz (Capriolus capriolus), a mezei nyúl (Lepus europaeus), de ha csendben sétálunk, láthatunk mogyorós pelét (Muscardinus avellanarius) vagy nyestet (Martes foina) is.
A madárvilág felsorolására kevés lenne egy A/4-es papír! A gyakori feketerigótól (Turdus merula) a kedves hangú erdei pintyen (Fringilla coelebs) át a rejtőzködő tavaszi és őszi vendég erdei szalonkáig (Scolopax rusticola) hosszan lehetne sorolni őket!
De ennek a cikknek nem is a teljesség a célja, hanem az érdeklődés felkeltése. Ezért tűnik kiváló ötletnek egy erdei iskola létrehozása itt Szőreg szélén, Szeged mellett.
Sisák Zoltán tanár, Kiss F. Erdészeti Szakközépiskola
Szőregi Regélő, 2015. január-február
Kapcsolódó videó
