Radics Pál (1813-1895)
Szőreg szerb-magyar falu Szeged mellett (1972 óta a város része); a község XIX. századi társadalmi és szellemi életének meghatározó és befolyásoló tényezője volt a katolikus egyház. A papok, plébánosok formálták a gondolkodásmódot, értékrendet. Az alábbiakban az általunk kiemelkedőnek ítélt katolikus lelkész, Radics Pál életútját, tevékenységét vázoljuk: a Szeged-csanádi Püspöki Levéltár (SzPL) iratai alapján.
A szegedi püspöki levéltár őriz egy XIII. Leó (1878-1903) által kiadott pápai oklevelet. Az irat 1895. július 20-án keletkezett, Leó pontifikátusának tizennyolcadik évében. Tartalmát tekintve kinevezési okmány, amely Radics Pál szőregi plébánosnak a pápai kamarás címet adományozza, valamint engedélyt ad a kamarási insigniák viselésére.1 A kinevezési oklevelet Henny Sebestyén püspöki kegyúri lelkész adta át az idős plébánosnak. Erről számol be 1895. augusztus 9-én, a püspökhöz írt levelében: “Radics Pál szöreghi plébánosnak, mint legkegyelmesebben kinevezett pápai kamarásnak személyesen kézbesítettem az idevonatkozó legmagasabb felmagasztaló okmányt, mit az agg lelkész hálatelt szívvel fogadott, és annál becsesebb az előtte, mivel ő Szentsége proprio motu – azt legkegyelmesebben elhatározni méltóztatott, noha azt legkevésbé sem várta¥”2
A kamarási cím a középkortól kezdve fontos udvari méltóság (feladata eredetileg az uralkodói kincstár vezetése), amelynek jelvénye a zsinóron vagy láncon függő kulcs, illetve a kamarási bot. Érdekesség, hogy a Vatikán mindig sok kamarást nevezett ki, a pápai kamarások méltóságjele azonban nem kulcs, hanem díszlánc, illetve zománcozott jelvény volt.3 Feltehetőleg nem akarták kompromittálni az általános Szent Péter-szimbólumot, a két keresztbe fektetett kulcsot.
A pápai kamarássá lett Radics Pál 1813. január 27-én született a Pest megyei Szentistvánon. 1841. augusztus 28-án szentelték pappá.4 Ezután Krassován, Temeshidegkúton, Temesrékason szolgált segédlelkészként. Adminisztrátori kinevezéssel 1849 szeptemberétől Szőregen, 1852 márciusától Bogdán, 1852 szeptemberétől Nagylakon tevékenykedett. 1880 decemberétől 1895-ben bekövetkezett haláláig a szőregi plébánosi teendőket látta el. Nevéhez fűződik a szőregi plébánia Historia Domusának, mintegy harminc éves kihagyás után, gondos és rendszeres vezetése.5
Fontos megemlíteni Radics Pál 1895. szeptember 2-án kelt végrendeletét.6 Ennek értelmében a plébános jelentős összegeket hagy az egyházmegye különböző szociális feladatokat ellátó intézményeire: a papneveldére száz, az “elaggott papok segélyezésére” ötszáz, a nyugdíjalapra ezer forintot. Emellett a fiatal teológusok szellemi előrehaladását serkentőleg, ezer forintot helyezett letétbe, amelynek évi négy százalékos kamatát a legjobb hittudományi dolgozatot benyújtó káplán kapta meg. Ugyanekkora összeget, ugyanekkora kamattal kötött le a papnevelde javára; azzal a feltétellel, hogy az évi negyven forintot az iskola céljaira kell fordítani.
Radics Pál testamentumának végrehajtója Jászai Géza szeged-rókusi plébános volt, aki 1896 áprilisában beszolgáltatta az egyházmegyei hatóságnak a háromezer forint névértékű aranykötvényt, valamint hatszáz forintnyi készpénzt.7 Mindezeken túl az idős Radics misealapítványokat is tett a szőregi egyháznál, összesen ötszáznegyven forint értékben, saját lelki üdvéért. Ezeket a szentmiséket utóda, Hegedűs Dezső megbízott plébános mutatta be.
Mint említettük Radics Pál folyamatosan vezette a plébánia Historia Domusát; rendszeresen végzett feljegyzéseket 1849 szeptembere és 1852 tavasza között is, ideiglenes szőregi lelkészként. Ezeket Szántó Imre felhasználta Szőreg, illetve Csongrád megye szabadságharc alatti történetének feldolgozásakor, mint elsőrendű forrást.8 Péter László Híres emberek Szőregen című cikkében9 közöl Radics életéből egy érdekes epizódot. Radics Pál jó barátságban volt Jókai Mórral; ő mesélte el az írónak az 1863-as nagy ínség megrázó nagylaki történetét, 1852 és 1880 között Radics Nagylakon szolgált, adminisztrátori megbízatással. A históriát Jókai A nagylaki iskolafiúk című versében örökítette meg.
Jegyzetek:
1 SzPL I. 1. b. Szőreg, 82. sz.
2 SzPL I. 1. b. Szőreg, 80. sz.
3 Pandula Attila: Insigniológia. In: A történelem segédtudományai. Szerk.: Bertényi Iván. Bp., 1998. 309-311. old.
4 Schematismus cleri venerabilis dioecesis Csanádiensis 1886. Temesvárini, 1886. 275. old.
5 Bezdán Sándor: Szőreg a dualizmus idején. In: Szőreg és népe. Szerk.: Hegyi András. Szeged, 1977. 149. old.
6 SzPL I. l. b. Szőreg, 89. sz.
7 SzPL I. 1. b. Szőreg, 85. sz.
8 Vö. Szántó Imre: A polgári forradalom és szabadságharc időszaka Szőregen (1848/1849). In: Hegyi 1977. 109-121., főként 114-115. old.
9 Péter László: Szőregi délutánok, Bp., 1994. 145-150. old.
