A sors sokféleképp cibálhat meg egy családot, munkanélküliség, betegség, szerettek elvesztése. Minden formájában fájdalmas a hiány megjelenése, de különösen az akkor, ha úgy érezzük, elkerülhető lett volna a tragédia. Az öt gyermekes szőregi Farkas családban az édesanya lebénulásának történetéből pedig ez az érzés kerít hatalmába sokunkat.
„Ilyenkor hozom haza a gyerekeket, szerencsére az óvónők és az ovistársak szülei segítenek a főzésben, tőlük kapunk főtt ételt, azt is hazahozom, így jut vacsorára is, vacsora után pedig megyek vissza Annamáriához a korházba, őt is megetetem, majd megfürdetetem” – meséli a családfő, mikor késő délutáni látogatásunkkor fogad minket kezében az épp most kapott sárga csekkel. „Villanyszámla 26 ezer forintról. A gyessel, családi pótlékkal együtt 120 ezer forint a havi bevételünk. A vízszámla kéthavonta 20 ezer, a gáz havonta ugyan ennyi, a televízió, internet és telefon 15 ezer forint, plusz a bérletek. Az egyik pénzintézettel sikerült megegyeznünk a lakáshitel félárú törlesztéséről, így 69 ezer forintot kell átutalnunk a banknak havonta” – önti ki magából a száraz számokat; érezni még mondatain azt a meg-megakadó, kesernyés ízzel kísért hangszínt, ami a szokatlan, hírtelen jött tragédiákba csöppent emberek sajátja. Elmondja, hogy bár felesége hivatalosan gyesen van két hónapos kisfiukkal, de munkájából fakadóan – biztosítási alkuszként dolgozott – továbbra is kapcsolatot kell tartania az ügyfeleivel. Ezt a munkát is a férj végzi most esténként, ezért is muszáj továbbra is a telefon- és az internetelőfizetés. „Lejegyzetelem az e-mailen jött megkereséseket, és amikor este megyek hozzá, vacsora közben elmesélem neki a kéréseket, ő meg elmondja, mit tegyek” – szól az apa a napi teendőről, miközben mind az öt csemetét behívja a konyhába, hogy bemutassa nekünk a gyerekeket. A legkisebb Áron két hónapos, ő a kiságyban alszik, Tibor 5 éves, Péter 11 éves, és a két legnagyobb Viktória 17, a nagyfiú Tamás pedig 18 éves volt, mindkettőjük most decemberben.
Ahogy egy rémálom valósággá válik
„Másfél évig voltam munkanélküli, átképzésen vettem részt, s végre állást találtam villanyszerelőként Németországban. Épp dolgozni indultam ki hétfőn, mikor másnap október 4-én kedden sms-ben írt Annamária: „elfolyt a magzatvíz, jól vagyok, korházban vagyok”. „Azt monda a munkáltatóm, hogy csak hétvégén tud hazavinni, de végül két hét lett belőle, nejemmel ebben az időszakban történt a szerencsétlenség, külön borzasztó volt megélnem azt, hogy nem lehettem mellette” – így a férj.
„Mikor elindultam Németországba ugyan azon a napon egy rutin nőgyógyászati vizsgálaton vett részt Szegeden a feleségem, akkor mindet rendben találtak nála és a babánál is. Másnap reggel az óvodába vitte Tibor fiamat, mikor elfolyt a magzatvíz. Mentővel a női klinikára szállították, de mivel még a 33. hétben volt egy hétig visszatartották a babát. E hét vasárnapján szült meg, de hozzá kell tenni, hogy végig lázas volt – október 10-én 40 fokos lázzal hozta világra Áront. Szülés után jeges fürdőbe rakták, így sikerült levinni a lázat. Pár nap múlva közölték vele délelőtt, hogy hazamehet, de délutánig nem készült el a zárójelentés. Ő már nem akart tovább várni, ezért azt közölték vele, hogy másnap vissza kell jönnie a jelentésért, most pedig a saját felelősségére mehet haza” – idézte fel az eseményeket a férfi.
Izomlazító és agyhártyagyulladás elleni oltás
„Másnap reggel ismét felment a láza, ezért két nap múlva tudott csak visszamenni, de ekkor már segítséggel kelt ki az ágyból, vezetés közben, ha fordítani kellett a fejét fájt az egész nyaka. Ha bármilyen elektromos szerkezethez ért, olyan volt, mintha rázná. Kihívta a családom a körzeti orvost, aki izomlazítót írt fel, később már az ügyeletet hívta a nagylányom, mert már annyit romlott anyja állapota. Először bevitték a neurológiára, ott azt hitték agyhártyagyulladása van, beoltották, de csak a feje dagadt be tőle. Még egy napot feküdt a fertőzőbe, de ott már alig bírt mozdulni. Ekkor vitték át MRI-vizsgálatra, és ott találták meg a 3. és a 6. csigolya között a tályogot. Még éjszaka megműtötték, ez október 24-én történt, én 28-án érkeztem haza. Mikor először megláttam, alig ismertem rá. Fal fehér volt, csak a szája mozgott, két hétig úgy feküdt, hogy a kisujját nem tudta mozdítani. A neurológiáról a rehabilitációra került, mert csodák, csodájára javult egy kicsit az állapota. Az orvos műtét után még csak annyit mondott, hogy nagyon valószínű az alsó végtagjait nem fogja tudni mozgatni, ennek ellenére november végére már mindkét lába megmozdult. Kiderült, hogy egy fertőzés kapcsán tályog került a gerincére, szerintem vagy a nőgyógyásznál, vagy a klinikán kaphatta ezt” – keresi az okokat Farkas Tibor, akinek a beszélgetésünk eleji remegését, most egy reménytől feszes hang váltja fel szavaiban. Elmondja, hogy az orvosok szerint elképzelhető, hogy néhány hónap múlva már talpra áll felesége, de még az is lehet, hogy soha.
Az apa elmondta azt is, hogy már felkerestek egy ügyvédet, szeretnének segítséget kérni annak megállapításában, hogy a szörnyű soruk emberi mulasztás körülménye-e, ha az, akkor pedig milyen jogi lehetőségeik vannak.
Áron élet halál közt
„Szeretném mihamarabb hazahozni Annamáriát, ehhez a lakás nagy részét át kell rendezni, átépítésre is szükség lesz, de a gyerekeknek már nagyon hiányzik az anyjuk” – mondja Farkas Tibor kezében az épp most ébredt Áronkával, akinek komoly tekintetében érett lélek pillantását fedezem fel, az apa viszont a szülés utáni fájdalom szomorúságát. „Másfél hónapot volt benn a baba, az első napokban élet és halál közt lebegett, összeomlott a légzése és a keringése, de szerencsére már egészséges, kicsit hasfájós, de ez legyen a legkisebb gondunk. Anyósom segít nagyon sokat a gondozásban, nem is tudom, mire mennék nélküle, de az összes gyerekem kiveszi a részt a munkából a házban s körülötte egyaránt, nagyon büszke vagyok rájuk” – fejezte ki köszönetét a családja felé a férj. Farkas Tibor külön kiemelte, hogy nem győz hálával fordulni mindenki felé, aki eddig segített, a klinikán dolgozó nővérektől, gyógytornászoktól kezdve, egészen a Tisza parti óvodáig, a szülőket és az intézmény munkatársait beleértve.
A család öt éves kisfia Tibike egy levelet írt a Jézuskának:
Kedves Jézuska!
Nagyon szeretünk téged, az egész család!
Szeretnék kérni Tőled karácsonyra olyan dinót, ami hangokat ad ki, meg kettő bay bladet az egyiket nekem, a másikat Petinek. Legozni nagyon szeretek és nincs nekem űrhajós, meg motorcsónakos meg rendőrös, olyan, amibe a bűnözőket el lehet fogni. Orvosos játékot is szeretnék, olyat, amiben van sok dolog, és ki lehet műteni az emberből, de ha hozzáérsz az emberhez, akkor nem tudod megmenteni az embert.
Anyucinak, meg azt kérem Tőled, hogy gyógyuljon meg, és hogy múljon el ez a rémálom! Azt is kérem, hogy bemehessek minden nap anyához Petivel, meg Áronnal, hogy vigyünk neki rajzot, mert annak nagyon örül anya.
Apának azt kérem, hogy játsszon velem, meg Petivel, mert mostanában nem szokott nagyon, mert be szokott menni reggel meg este anyához a kórházba és mindig ott van. Meg azt is kérem apának, hogy ne legyen ideges, mert sok dolga van, mert neki kell vigyázni a pici babára, meg anyához kell menni, meg mindenféle sok dolga van. Jó lenne, ha kevesebb lenne a dolga.
A pici babának azt kérem, hogy gyógyuljon meg a pici baba, mert a köldökét még nem érheti víz.
Tamásnak meg azt kérem, hogy segítsél neki leszokni a cigizésről, mert nem szereti apa, hogy mostanában nagyon sokat cigizik.
A Viki nagyon szeret engem és Petit. Sokat játszik velünk. Vigyázni is szokott ránk. Azt szeretném, ha lenne neki még csillogó ásványköve, mert még csak három van, és nagyon szereti őket.
Meg még azt kívánom anyucinak, hogy gyógyuljon meg hamar, mert nagyon szeretjük, és a gyógytornán mozogjon jól, hogy hazajöhessen hozzánk! Meg fényképet, is, hogy lásson minket!
Szia Kedves Jézuska, segíts hazajönni anyucinak!
Tibi
Karácsonyi ajándékként a klinika öt napra hazaengedi Annamáriát és biztos vagyok abban, hogy Tibi többi kívánsága is teljesül, ha nem is holnap, de az újévben mindenképp.
(Cikkünk nyomán a körzet képviselője, Rózsavölgyi József felajánlotta segítségét a ház akadálymentesítésében. A család az édesanya bankszámlaszámán várja mindazok felajánlásait, akik segíteni szeretnének: Farkas Tiborné K&H 10401268-65525657-56571014. Az apa e-mail címe: fa.tibor@gmail.com. Ide lehet írni azoknak, akik tárgyi, vagy személyes segítségüket tudják felajánlani.)
Dobó Csaba, szegedma.hu
