Mondavilágunk egy darabja elevenedett meg Szőregen: a Hősök terén Emese álmának egy jelenetével díszített ivókútból olthatják szomjukat az arra járók. A kutat Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök is felszentelte csütörtök délután, valamint Miklós Péter történész és Jankovics Marcell művelődéstörténész tartott előadást a korról és a mondavilág jelképeiről, eredetéről.
Felszentelt ivókútból vételezhetnek vizet a Szegedet Törökkanizsával összekötő kerékpárúton haladók: Szőregen, a Hősök terén csütörtök délután adtak át az Emese-kutat, amelynek díszítéséül az egyik legősibb magyar mondánk szolgál. Az ezer évnél is öregebb mítosz szerint az Árpád-házi ősanya álmában egy turulmadártól esett teherbe, majd méhéből folyó tört elő, mely elárasztotta a világot. E romboló zuhatagot jelképezi a kútból csordogáló ivóvíz, amely a járókelők szomját csillapíthatja ebben a tikkasztó hőségben.
Vértanú nevét viseli István király
A szőregi művelődési házban Miklós Péter történész az Árpád-ház őskultusza címmel tartott előadást. Mint mondta, már jóval a kereszténység elterjedése előtt is egyfajta isteni folytonosságot alakítottak ki az uralkodók között, ezt pedig a Kárpát-medencében letelepedett, majd nyugati stílusban berendezkedett magyarok a középkorban is továbbvitték. A monda szerint Emesét, a fejedelem lányát egy turulmadár termékenyítette meg, ezzel szakrális magasságba emelte leszármazottait is – az Árpád-ház uralkodóit gyakran emlegetik turul-nemzetségként, kiszakítva őket a profán államvezetői pozícióból. A fejedelmeket, majd később a királyokat szentként kellett kezelni – államalapítónk neve is jelképként bír: a körülbelül Krisztussal egy időben született Szent Istvánaz első keresztény vértanú volt, akit Jeruzsálem mellett köveztek halálra hitéért. István király ezzel a névvel elhivatottságát, hitével szembeni elkötelezettségét is kifejezte.
I. László 1083-ban István mellett annak fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zobori remetét, Andrást és Benedeket is szentté avatta, ezzel megerősítve helyünket az egymással is folyton viszálykodó keresztény Európában. Megerősítette továbbá a királyok istenig visszavezethető jogát a trónhoz. “Az uralkodók Istvántól Lászlóig keresztény tartalommal töltötték fel azt a szakralitást, amely benne volt honfoglaló őseink szokásaiban is” – magyarázta Miklós Péter.
Baglyok, sólymok, istenek
Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező, művelődéstörténész Emese álmának jelképeit, a monda eredetét és mögöttes tartalmát fejtette ki a hallgatóságnak. Mint mondta, sokaknak visszatetszést kelt, hogy Emeséről a nőstény disznó népies elnevezése, az emse jut eszükbe, ez azonban ezer évvel ezelőtt jóval elfogadottabb volt. Az Istvánnal ellenkező, kereszténységet elutasító Tonuzaba besenyő vezér neve is vadkan-apát jelentett. Az állatok bizonyos tulajdonságát, sajátosságát más népek vezetői is nevükbe foglalták: Szulejmán szultán fia, az oszmán törökök uralkodója az Ertogul, vagyis a “sastollas férfi” nevet viselte. Legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok hitvilágában is szerepel egy “fekete sastollas férfi”, akit az istenek emberi nevelőszülőkhöz száműznek. Emese álmához hasonló történet a kirgizeknél is szerepel, ott azonban egy bagoly képében jelent meg az ősapa. Fordított módon pedig az egyiptomi mondavilágban olvasható a történet, ott a halott Ozirisz testével egyesült egy istennő sólyom alakban.
A nőstényállatot támadó, nagytestű madár harca (amelynek képe számos tárgyi emlékünket, például a nagyszentmiklósi kincset vagy Lehel kürtjét is díszíti) a születés és halál szoros összekapcsolódásaként egyfajta násztánc analógiája egyben – ugyanez a szimbolikus jelenet játszódik le Emese álmában is.
Az ősanya méhéből előtörő folyó képe már jóval könnyebben értelmezhető: a vízparton élő népek számára az áradó folyó ugyanolyan sebes, lehengerlő pusztítást jelentett, mint a végeláthatatlan hordában előretörő seregek. Jankovics Marcell példaként a mongol uralkodót, Kabul kánt említette, aki fiai mindegyikét Zuhatagnak hívta, utalva a pusztító hadakra, melyeket vezettek.
“Egyiptomtól Kelet-Ázsiáig mindenhol ismerősek a jelképek, melyek mondavilágunkat átszövik. Ez jól mutatja, hogy jelen voltunk és vagyunk is a világ vérkeringésében, mutatja, hogy az emberi gondolkodás mindenhol ugyanúgy működik, és hogy szerteágazó, mély gyökerekkel rendelkezünk. Ha másra nem is, hát erre büszkék lehetünk” – hangsúlyozta Jankovics Marcell.
Ezer évünk az áradó folyóban
Este hét órakor a Hősök terén Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő és Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök adták át az Emese-kutat. “Emese szülésénél egy nagy folyó indult útnak, ez a történelem nagy folyója, melyben a mi ezer évünk is benne van. Nemzeti tudatunkat lassan elnyomja a világpolgári eszmék erősödése, és bár az olimpián még egyszerre dobbant meg minden magyar szíve, sajnos egyre kevesebb és értékesebb az ilyen alkalom” – mondta a megyés püspök, mielőtt megáldotta volna a tér díszéül is szolgáló ivókutat.
A kutat készítő Máté István szobrászművész számos emlékművel és szoborral gazdagította már a köztereket. Portálunknak elárulta: egy mitikus alak megformálása jóval nagyobb szabadságot nyújt a művésznek gondolatai, érzései kifejezésére, itt azonban elsősorban az egyértelműségre törekedett – a misztikumot maga a történet adja. Emese álmának történetét az ivókúton is szeretnék majd olvashatóvá tenni, hogy minden erre járó megismerhessen kultúránk ezen érdekes darabjával.
Illés Attila, szegedma.hu
