December 20-án szőregi földbe temették Annus József hamvait. Először került író a szőregi temetőbe.
Annus József 1940. május 6-án Nispöklelén, a mai Maroslelén született földműves családban. 1959-ben a szegedi tanítóképzőben szerzett oklevelet, s ősztől Királyhegyesen kezdte pályáját.
Ugyanitt kezdett el tanítani a szőregi rózsakertész Lengyel János (1908-1948) és az óvodai dajka Papp Zsuzsanna (1913-1979) lánya, Lengyel Zsuzsanna (*1939). Megismerkedtek, összeházasodtak. 1961-től Nagylakon tanítottak, 1968-ban pedig Szegedre kerültek, mert Annus József a Csongrád Megyei Hírlap, 1970-ben pedig a nagy múltú szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj segédszerkesztője, 1971-ben olvasószerkesztője, 1972-ben főszerkesztő-helyettese, 1989-től 1996-ig főszerkesztője lett.
Közben, 1986-ban a Kádárrendszer irodalompolitikájának botrányaként az akkori szerkesztőséggel együtt őt is leváltották, a szegedi múzeumba száműzték. A rendszerváltoztatásig. Rehabilitálása után lett főszerkesztő, 1990 és 1998 közt országgyűlési képviselő, 1996 és 2000 közt a Szabad Föld főszerkesztője.
Tanítóból úgy lett újságíró, hogy elbeszéléseket kezdett írni a megyei lapba meg a Tiszatájba. A rangot adó folyóiratban már 1958-ban megjelent első írása. Elbeszéléseinek első gyűjteményét kötetben Pányván címmel 1977-ben adták ki. Utána sorjáztak könyvei: Húsvéthétfő (kisregény, novellák, 1978); Szintén Fickó (ifjúsági regény, 1980); Kodács király csatái (mese, 1982) ; Esti üzenetek (elbeszélések, 1984); Békebeli csaták (ifjúsági regény, 1986); Kánon (regény, 1989); Igazándi (ifjúsági regény, 1991); A meggyfa magasában (elbeszélések, 1997); Eltéri tett Pegazus (emlékezések, irodalmi anekdoták; 2003).
„Írói világa elsősorban a paraszti élethez és az onnét származó értelmiségiek sorsfordulóihoz kapcsolódik” – jellemezte írásmű vészetét az Új magyarirodalmi lexikon (2000) szócikkében Vörös László (1934-2005), barátja és elődje a Tiszatáj élén.
Annus József írói munkásságát 1990-ben A Magyar Művészetért Alapítvány Díja, 1993-ban Tamási Áron-díj jutalmazta.
Nyugállományba vonulása után hozzálátott a Tiszatáj szerkesztőjeként átélt és sok politikai tanulsággal járó emlékeinek megörökítéséhez. Sajnos, nem fejezhette be, mint ahogyan Vörös László még halála előtt megtehette: kiadhatta roppant érdekes és értékes följegyzéseit a pártközpontban tartott fejmosások, főszerkesztői értekezletek (19751986) történetéből Szigorúan ellenőrzött mondatok (2004) címmel.
Október 8-án a mélykúti temetőben még Annus József búcsúztatta Vörös Lászlót. Senki sem sejtette, ő maga sem, hogy ilyen hamar követi barátját és pályatársát. A szervezetében lappangó tüdőrák hirtelen tört rá, s még amikor december elején a deszki kórházba került, orvosai is hittek javulásában. Váratlanul vált állapota válságossá, és ragadta el a halál december 10-én.
Kívánságára csak családja körében helyezték örök nyugalomra feleségének szülei mellé. Szőregnek mostantól íróhalottja van, akinek sírjához barátai, tisztelői, hűséges olvasói zarándokolnak majd el.
Szőregélő, 2006. január
