Ízlésesen szerkesztett meghívó barátom,munkatársam,majd az élet egy szakaszában főnököm 75 éves születésnapjának megünneplésére invitált. A meghívó Reviczky Gyula Ősz felé cimü versének egy részét idézte a következők szerint:

„Vágy,szenvedély bevonja szárnyát;
Dalaim immár csendesek;
Benünk csak néha-néha zendül
Egy álom, egy emlékezet.”

A rendezvény Dócon került megrendezésre. Barátunk ünneplése alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy néhány gondolat erejéig bemutatom Szőreg lakosainak Dr. Lakatos Lajos korábbi vasutas jogtanácsost, ny. ügyvédet.

Állatorvosnak jelentkezett 1955-ben, de nem sikerült bejutnia a főiskolára. Sportolóként, jeles gimnáziumi érettségivel került ezután a vasúthoz, s itt fejezte be aktív pályafutását is.Közel 43 évet szolgált szeretett cégénél, majd 10 évet egyéni ügyvédként is dolgozott.

Életútja előttem nyitott könyv, hisz közel 35 éves szakmai kapcsolatunk volt. Munkáját a MÁV-nál raktári munkásként kezdte, majd a három megyére kiterjedő vasút igazgatóság jogi vezetőjeként tevékenykedett. Az utolsó öt évében az Igazgatói Kabinet vezetőjeként fejezte be aktív pályafutását.

A vasúthoz kerülve hamarosan elvégezte a MÁV tiszti tanfolyamot. Dolgozott anyaggazdálkodóként, leltározóként, munka és időelemzőként, közben tovább képezte magát, sikeresen fejezte be a felsőfokú munkaügyi tanfolyamot.

Munkája mellett l966 évben cum laude minősítéssel elvégezte az Állam és Jogtudományi Egyetemet, majd ügyvédi vizsgát tett.

Munkaügyi területre került, kedvelt jogterülete a munkajog volt.

Részt vett a vasutasok intézményes oktatásában.

Szakmai munkája és közösségi tevékenysége elismeréséül elnyerte a legmagasabb vasúti kitüntetéseket, volt Érdemes Vasutas, Kiváló Vasutas, több esetben Kiváló Dolgozó, s l997 évben nyugdíjba vonulása alkalmával Vezérigazgatói Dicséretet vehetett át. Már nyugdíjasként 2000. évben kapta meg a Vasút Szolgálatáért Bronz fokozat kitüntetést.

Szegeden a Vasutasok Szakszervezete Területi Bizottsága, Ifjúsági Bizottságát vezette, segítette a vasutas fiatalok eligazodását, munkáját az  igazgatóság területén.

A sport világában is otthonosan mozgott. Munkája mellett a SZVSE NB III-as labdarugó szakosztályának vezetője, majd l990-l995 között az egyesület társadalmi elnöke tisztséget töltötte be. Volt a Szőregi Rákóczi SE. elnökhelyettese, majd vezetőségi tagja.

A rendszerváltást követően a település érdekeit szem előtt tartva Szőregen rendszeresen vállalt közösségi munkát. Egy cikluson át részönkormányzati tag volt. A helyi sajtóban több mint száz jogi, sport és egyéb közérdeklődésre számot tartó cikke jelent meg.

Dolgozott a Csongrád Megyei Labdarugó Szövetség Fegyelmi Bizottságában. Betöltötte a Szőregért Alapítvány elnöki tisztét, jelenleg kuratóriumi tag.

Nyugdíjasként vezette a Vasutas Jogsegélyszolgálatot, ellátta a vasutasok érdekképviseletét Kelebiától-Békéscsabáig. A szolgálat megszűnt de még ma is keresik sokan tanácsért telefonon.

Az alapelve mindig az volt, hogy az ügyeket nem intézni, hanem elintézni kell, s annak eredményét az érintett felé mindig vissza kell jelezni.

Több mint egy éve díjmentes jogtanácsadást tart,két hetente keresik fel a helyi lakosok a kirendeltségen.

Jogi és szervezési jellegű feladatok ellátásában segíti a helyi Gazdakört.

Jelenleg a budapesti székhelyű Rudolf Segélyegyesület választmányának elnöke.

Kapcsolatunk közelségét jellemzi, hogy nem volt titkunk egymás előtt, mindent, jót-rosszat megosztottunk egymással.

Mindig szeretettel beszélt családjáról, pedagógus feleségéről, orvos és gyógyszerész fiairól, a szerénység volt rá a jellemző.

A 75 éves jubileumi köszöntő során életünk sok-sok eseményét vettük górcső alá. Ennek összegezéseként az ünnepelt elmondta a „ tisztség már nem hiányzik, a közösség érdekében végzett munka változatlanul élete része.”A segítőkészség nem életkor függő, az egyébként is politika független.

Ma is büszke arra, hogy több emberen segített, illetve helyezett el a MÁV- nál. A 75 éves életútról Dsida Jenő költőt idézve mondta, úgy gondolom „Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem”

Lajos Bátyám!

Kívánom, hogy erőben, egészségben szolgáld családodat, közte négy unokádat / a legfiatalabb első osztályos, a legidősebb orvostanhallgató/ és  változatlan ügybuzgalommal vegyél részt a közéletben. Remélem, hogy sikerült összefoglalnom életed főbb állomásait, tevékenységedet,s még egyszer kívánok minden jót további életed során.

Molnár József, ny. MÁV mérnök főtanácsos